— Két hete iktatták be helyettes főtanfelügyelői tisztségébe. Pontosan mi a feladata? A korábban betöltött szaktanfelügyelői tisztség után mennyiben változott meg most a feladatköre?

— Úgy gondolom, könnyen megy majd az, ami megtanulható, és mindenképp nehéz lesz majd megszokni azt, hogy a felelősség most már sokkal hangsúlyozottabban hárul rám. Tíz év hosszú idő, ennyi ideig voltam elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelő, de mindig volt valaki, aki ha kellett, felelősséget vállalt. Ez mindenképp másképp zajlik ezek után, ezt meg kell tanulni. Másfajta vezető beosztás az egyik, és másfajta vezető beosztás a másik. Nehéz lesz, hogy nem én felelek majd az óvónőkért és tanítónőkért, mindig nagyon szerettem őket, nagyon fontosnak tartom az ő munkájukat. Úgy gondolom, egy jó alap nem csak azért fontos, mert jól hangzik, hanem mert valóban nem mindegy, hogy mire építünk. Ezt nekik is elmondtam, hogy tényleg büszke vagyok arra, hogy kollégák lehettünk. A Szatmár megyei óvónői és tanítói társadalom — most a magyar tagozatról beszélek — egy kivételes réteg, szakmailag nagyon jól képzett, de emellett megvan benne az szükséges plusz, amitől úgy valósul meg az oktatás ezeken a szinteken, ahogyan meg kell valósulnia.

— Régi-új csapattagként került a főtanfelügyelő-helyettesi tisztségbe. Hogyan látja, sikerült beilleszkednie?

— Ilyenkor természetesen jöttek a gratulációk, hogy ez mennyire szívből jön vagy sem, kiderül. Ami engem ezen a szinten meghatott, hogy amikor elköszöntem az enyéimtől — óvónők, tanítók —, és néhányan visszaválaszoltak, abban erősítettek meg, hogy valóban, ez egy jó csapat. Itt bent, a tanfelügyelőségen bizonyára egy megnyugvás, hogy egy „belső” ember került ide. Más ebből a beosztásból együtt dolgozni azokkal az emberekkel, akikkel tíz évig együtt dolgoztam, merthogy épp a felelősség miatt vannak dolgok, amik másként fognak működni, de ezek mind menet közben fognak kiderülni.

— Helyettes főtanfelügyelőként milyen főbb célkitűzéseket szeretne megvalósítani?

— Könnyű akkor, amikor van egy kitaposott út, és nem az ember kell kidolgozza azt. A beiktatásomkor is említettem, hogy a Kallós Zoltán jelenlegi államtitkár által kitaposott út követendő. Mindenkinek megvan a saját elképzelése, a saját stílusa, nincs két teljesen egyformán gondolkodó ember. Nyilvánvaló, hogy azokat a dolgokat, amelyek beváltak, amelyek jól működtek, tovább kell vinni, butaság lenne kicserélni. Amit nagyon szeretnék, és eddig is ez volt a vezérfonala a Szatmár megyei kisebbségi oktatásnak, hogy Szatmár megyében a gyerekek a legjobbat kapják, a legjobban felkészített pedagógusoktól, a legjobb eredményeket érjék el, és önmagukhoz képest a legmagasabb szinten teljesítsenek. Tényleg ezen kell dolgoznunk.

— Hogyan látja a Szatmár megyei oktatási rendszert, mik az erősségei és a gyengéi?

— Mindenképp az erősségei közé sorolható, hogy nagyon jól állunk a szakképzett kollégák tekintetében, ha nem is 100 százalékban, de 99 százalékban szakképzett pedagógusaink vannak, és ez óriási dolog. Azért ha valaki szakképzett, az már önmagában sok mindent elmond, és egyértelműen a magyar tagozaton is nagyon jól képzett pedagógusaink vannak. Ugyanakkor az a tény, hogy határ menti övezet vagyunk, és annak idején nagyon hamar lehetőség nyílt arra, hogy akár a határ túloldalán különböző tevékenységeken vegyenek részt a pedagógusok, mintha valahogy hamarabb megnyílt volna a világ, és abban a percben, ahogy a pedagógus nyitottabbá válik, azt közli a gyerek felé. Ezt mindenképp erősségnek érzem. Reflektálva ez elmúlt évre elmondható, hogy nem volt könnyű év, sem a pedagógusnak, sem a gyereknek, sem a szülőnek. Mindenki a maga ritmusában alkalmazkodott hozzá, de ha őszinték akarunk lenni, ez egy teljesen új dolog volt. Nagyon hamar alkalmazkodtak, és nagyon kreatívan. Gyengeség pedig az, ami bármi az országban, nem tudnék kiemelni igazából semmit.

— A csökkenő gyereklétszám miatt hogyan alakulhat megyénkben a magyar oktatás jövője?

— Országos szinten csökkenő gyereklétszám mutatkozik, ez egy ilyen időszak. Viszont óriási eredményként könyvelem el, hogy ebben az évben a tavalyihoz képest sehol nem szűnt meg sem csoport, sem osztály, mindenhol megtartottuk a magyar iskoláinkban az osztályokat. Magyar tanító és óvónő ebben az évben nem lett leépítve. Ha arra gondolok, hogy ezelőtt 3 évvel 13-an voltak, akiknek megszűnt a munkahelyük, az annyival kevesebb osztályt/csoportot jelentett. Tavaly nem volt, csak három, most pedig egy sem. Hátha sikerül bár szinten tartani, és aztán szép lassan feltornázni, mert erre lenne szükségünk. És vannak olyan települések, ahol úgy tartjuk meg az osztályokat, hogy összevont osztályban tanulnak a gyerekek. Ez jó vagy nem jó? Nagyon helyzetfüggő. Vannak települések, ahol kifogástalanul működnek az összevont osztályok. A szülők is pozitívan viszonyulnak hozzá, hiszen megvannak a pozitív hozadékai is: egymástól tanulnak a gyerekek, vagy hamarabb megtanulnak dolgokat, vagy sokkal könnyebben beilleszkednek. Persze vannak helyzetek, amikor ezek nem úgy működnek, vagy azért, mert túl nagy létszámúvá vált már az összevont osztály, vagy nem kettő, hanem három osztály van összevonva. Itt is megoldják a pedagógusok, de nyilvánvalóan nehezebb a munka. Viszont ez is kétélű dolog, mert amennyiben az adott településhez közel ki lehetne alakítani egy központot, azt a szülők nem támogatják. Úgy érzik sokan, hogy ha egy településen megszűnik az iskola, akkor megszűnik a település, vagy nem dobog már úgy. Szintén eredménynek számít, hogy elég sok normál programú óvoda kapta meg a jóváhagyást, hogy napközis rendszerben működjön tovább. A szülők visszamennek dolgozni, és igény van rá, így mi tanfelügyelőségi szinten igyekszünk összehangolni az igényeket a lehetőségekkel. Vidéki környezetben is jellemző, nem csak városon, ami nagyon jó, mert igény van rá.

A magyar oktatás helyzete a megyében úgy gondolom, hogy egy többtényezős dolog, és azon dolgoztunk eddig is, és ezentúl is azon fogunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle, mert a gyerekek a jövő. Ugyanakkor én abban hiszek, hogy úgy tudunk értékes embereket adni a társadalomnak, ha ők saját magukat értékesnek hiszik. Ha az anyanyelvükön tanulnak, akkor nem szembesülnek azzal, hogy egy kicsit kevesebbek, mert nem kerülnek frusztráló helyzetbe. Nem tudom megérteni azokat a szülőket, akik magyar lévén román tagozatra adják gyerekeiket. Számtalan példa van a történelemben arra, hogy ha valaki az anyanyelvén magas szintet ér el, akkor utána bármelyik nyelven képes erre.

A román nyelv tanítása nagyon fontos dolog, és ezt óvodáskortól fontosnak tartom, éppen azért, hogy a gyermek ne idegen nyelvként vagy tantárgyként kezelje majd. Az óvodások nagyon nyitottak, hamar megszoknak mindent, és mint a szivacs, úgy szívják magukba. Nálunk nagyon sok óvodában elindult, és rutinszerűen alkalmazzák az óvónénik, hogy csak egy-két köszönést mondanak románul, majd visszakérdezik a reggeli találkozáskor a gyerekektől a tanultakat. Van ugye a kötelező heti 1–2 óra, de ennyi idő alatt nem lehet megtanítani a gyerekeket románul beszélni, az alapokat viszont megtanulják. Nem erőltetni kell a román nyelvtanulást, hanem megszerettetni. Az angol nyelvet olyan szívesen tanulják és olyan könnyedén, ugyanígy kell a románt is, mert ez az ő javukat szolgálja, ők lesznek ezáltal többek.

— Hogyan látja, meg lehet valósítani az Európai Unió azon célkitűzését, hogy néhány éven belül több osztály induljon a szakiskolákban, mint az elméletikben?

— Szatmár megyében elég jól állunk, 54 százalék a 46 százalék ellenében a szakoktatás javára. Azt hiszem, azon kevés megyék között található Szatmár, ahol időben felismerték a szakoktatás fontosságát, és lépéseket is tettek ennek erősítésére. Az első megyék között voltunk, ahol a duális szakoktatási rendszert bevezették. Amúgy én hiszek a szakoktatás jövőjében, mert nem látok más lehetőséget hosszú távon a társadalom fejlődésére, mint azt, hogy jól képzett szakembereink legyenek minden szinten. Nemcsak a különböző mesterségek szintjén, hanem jól képzettek kell legyenek majd azok is, akik felsőoktatásban fognak végezni, ehhez pedig nagyon magas színvonalú elméleti oktatásra van szükség. De a kettő kézenfogva jár. Amennyiben mi megerősítjük és vonzóvá tesszük a szakoktatást, több gyerek fogja azt választani, és azok maradnak majd az elméleti oktatásban, akik nagyon elhivatottak, és tényleg arra szánják az életüket, hogy tanuljanak és ott fejlesszék magukat. És a szakmának a becsületét is vissza kell adnunk, mármint a szakmáknak, mert volt egy időszak, amikor mindenki elméleti oktatásra vágyott. Tehát jól állunk, és ezt az arányt a 60–40-re fel kell tornáznunk. Azért itt segítségünkre vannak az önkormányzatok, a megyei vezetőség, úgy látják ők is, hogy ez a járható út. A vállalkozók is, hiszen ők érzik leginkább a szakmunkások hiányát. Függetlenül attól, hogy az elmúlt év milyen volt, mi korábban egyeztettünk a vállalkozókkal, hogy az igényeik függvényében állítsuk össze a szakosztályokra vonatkozó javaslatokat.

— Elérkeztek a végzősök próbavizsgái, majd a másodikosok, negyedikesek, hatodikosok felmérője. Hogyan látja, a gyerekek fel tudtak készülni a számadásokra az elmúlt egy év oktatási helyzetét figyelembe véve?

— Valamilyen módon felkészültek rá. A kisebb osztályokban ezek a vizsgák az utóbbi időben a gyerekek kompetenciáinak a felmérését szolgálták; nem a tudásra fektették a hangsúlyt, hanem arra, milyen kompetenciákkal rendelkezik a gyerek, a szövegértési készsége milyen szinten van, hogyan tud az adott információkkal dolgozni, hogy tudja kiszűrni a fontos, illetve kevésbé fontos információkat, mármost az online időszakban ezt nehezebben lehetett fejleszteni. Második osztályban ugye az íráskészséget is felmérik. A kézírást fejleszteni tollbamondás útján lehet, vagy a folyamatos gyakorlás útján. Ez online térben nehéz, sőt, a gyerekek egyre inkább megszokták azt, hogy már nem is kézzel írnak. Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy csak kézzel írjanak, de tudományosan alátámasztott tény, hogy bizonyos agyi funkciókat is fejleszt a kézírás, amellett, hogy a koncentrációs készséget is fejleszti. Biztos vagyok abban, hogy ezek a felmérések a kisebbeknél alkalmazkodni fognak az elmúlt időszakhoz, nem vagyunk abszurdak, és ezt be kell látnunk, hogy másként tanultak a gyerekek, más dolgokra helyeződött a hangsúly.

A nyolcadikosok vizsgája, érettségi próbák esetén megjelentek tételsorok, amelyek egészen másak, mint az eddigiek voltak. Itt is a gyerekek megsegítésére dolgozták ki a módszert, és itt is a kompetenciájukra alapoznak. Ez egy jó felmérő, melynek az eredményeit össze lehet majd hasonlítani a nagyok esetén a tanév végi vizsgák eredményeivel.

— Az elmúlt egy év új helyzetet teremtett az oktatásban. Hogyan látja, milyen irányba módosult az oktatási rendszer? Mi az, amin az online oktatás perspektívájából változtatni kellene a rendszerben?

— Át kell sok mindent gondolnunk. Át kell gondolnunk a gyerekekhez való viszonyulásunkat, magát az oktatás megszervezését. Mert most már azért egy év távlatában alkalmazkodtak ezek a pedagógusok akár az online oktatáshoz, akár a hibrid oktatáshoz, de az elején azért voltak nehézségek, mert váratlanul érte őket, nem volt egy bevált recept, sőt, semmilyen recept nem volt, és mindenki elkezdte kidolgozni a saját módszereit, munkamenetét. Most már azért rengeteg képzést tartottak számukra online meg mindenféle platformokon. Tehát úgy gondolom, van egy eszköztáruk, amit alkalmazniuk kell. Igen, vannak gyerekek, akik nem tudnak vagy nehezebben tudnak bekapcsolódni, de azokkal is megtalálták a módot a pedagógusok arra, hogy kapcsolatban legyenek velük. Most a következő lépésben ezt a kettőt kellene úgy ötvözni, hogy amikor visszatérünk a teljes normalitásba, akkor se vesszen teljesen feledésbe. De nem is lehet most már máshogy, mert azt hiszem, a gyerekekben is kialakult az igény, de a pedagógusokban is, hogy ezt a kettőt együtt használják. Igen, megvannak a pozitív hozadékai is ennek. Ki kell alakuljon a pozitív viszonyulás a kollégákban is, mert folyamatosan változik a világ, borzasztóan felpörögtek az események, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, merthogy a gyerekek nagyon könnyedén és egyszerűen alkalmazkodtak hozzá.

— Milyen újdonságokat hozhat a következő időszak a megye életébe oktatási szempontból?

— Folyamatos változást élünk meg. Az oktatás szintjén zajlanak az eddig is megtörtént dolgok. Idén nem voltak tantárgyversenyeink, de ehhez hozzászoktunk már tavaly. Újdonság, hogy idén megszervezik a másodikosok, negyedikesek, hatodikosok felmérőit, tavaly ezek is kimaradtak, és várjuk az igazgatói versenyvizsgát. Gondolom, végleges formába öntik a szabályzatot, és megszervezésre kerülnek a vizsgák. Ezenkívül más újdonság nincs, zajlanak a megszokott folyamatok.

Fotó: Facebook/patakicsaba.ro