Az NDF erdődi szervezete március 1-jén szervezi meg a hagyományos sváb ünnepet.

A funka eredeti jelentése szikra, ezért talán nem is meglepő, ha a gyűrűsi úton, a református temetővel szemben lévő erdődi legelőn szombaton 18.30 órakor a helyi svábok meggyújtják a faágakból, szalmából készített máglyát, majd a harang szavára a szalmából készített keresztet is. A hagyomány szerint ez a tél, illetve a rossz szellemek elűzését szimbolizálja. A funkának azonban van még egy jelentése, mely a párkapcsolatokat illető jóslatokra vonatkozik. A funka során az égő máglya tüzében egy bot végére helyezett fakorongokat (seiba) meggyújtják, melyeket aztán egy dobbantószerű létesítményhez csapva eldobnak, közben pedig azt kiabálják, hogy „Seiba, seiba, kié legyen ez a seiba?” A hagyomány szerint egy pár nevét kiabálják, és annak függvényében, hogy milyen messze, illetve milyen magasra repül a seiba, olyan tartós és hosszú lesz a pár kapcsolata is. Ha szépen ível és messze száll a seiba, akkor azt jelzi, hogy a pár még abban az esztendőben házasságot köt. A funka régi sváb hagyomány, mellyel a telet búcsúztatják és a napot, a tavaszt hívogatják. Manapság már csak Erdődön őrzik a funka hagyományát, évekkel ezelőtt keltették életre a feledés homályába merült népszokást. A seibák dobálása közben forralt borral és meleg teával kínálják a jelenlévőket. A funka után az erdődi rendezvényteremben folytatódik az est, ahol erdődi és szatmárnémeti hagyományőrző csoportok lépnek színpadra, az asztalnál ülők pedig kóstolgatják a farsangi ételeket és italokat.

Elek György