Évtizedek óta évente végez elemzést a romániai gyermekek körében az Országos Közegészségügyi Intézet, melynek során az óvodások, elsősök, negyedikesek, nyolcadikosok, tizenkettedikesek, tizedikes szakközépiskolások és egyetemisták egészségi állapotát méri fel és összesíti az iskolaorvosi rendelők alkalmazottainak segítségével, a megyei közegészségügyi igazgatóságok közreműködésével. Az idei, 2020-as esztendőben közzétett elemzés a 2018/2019-es tanévben gyűjtött adatokon alapul, amikor összesen 559 677 gyermek egészségügyi felmérése valósult meg — az urbánus környezetben elvégzett vizsgálatok eredményét 39 megye adta le, míg a vidéki környezetben lévő iskolák diákjainak eredményeit 31 megye összesítette, Szatmár megye mindkettőhöz hozzájárult.

Mint kiderült, összesen 470 159 városon tanuló és 89 518 vidéki diákot vizsgáltak meg, s a városi gyermekek 33,2 százalékánál (156 099), a vidékieknek pedig a 14,7 százaléka (13 199) esetében fedeztek fel valamilyen bántalmat. Ezek alapján a romániai óvodások és iskolások 30,2 százaléka krónikus beteg — állapította meg az Országos Közegészségügyi Intézet. Azt is hozzáteszik, hogy ez több mint 2 százalékos növekedést jelent a 2017/2018-as tanévhez képest, amikor ez az arány még csak 28,1 százalék volt.
A 2018/2019-es tanév adatai alapján a betegségek prevelanciája a városi gyermekek esetében az életkorral növekszik, egészen nyolcadik osztályig — itt 45,7 százalékos a megbetegedések előfordulása, míg vidéki tanulók esetében a végzősök, a tizenkettedikesek körében a legmagasabb, 23,1 százalékos.

A leggyakoribb bántalmak

A felmérés szerint a szembántalmak a leggyakoribbak úgy a városi, mint a vidéki óvodások, iskolások és egyetemisták körében: a legtöbb gyermek olyan látásproblémákkal küszködik, mint a rövidlátás, távollátás vagy szemtengelyferdülés. A második leggyakoribb bántalom a nem endokrin jellegű gyermekkori elhízás, a harmadik helyen pedig a városi gyermekek körében a gerincferdülés, míg a vidékiek körében az alultápláltság áll. A városi gyermekek körében szintén gyakori az alultápláltság, a csontrendszeri elváltozásokat okozó angolkór (ami részben a D-vitamin hiánya miatt alakul ki), a beszédzavarok, a mandula és az orrmandula krónikus betegsége, az asztmás hörghurut és anyagcserezavarok. A vidéki óvodások és iskolások esetében pedig vashiányos vérszegénység, a mentális érés késése, valamint a viselkedészavarok és az alkalmazkodási nehézségek is helyet kaptak a leggyakoribb bántalmak között.

Egyre több az elhízott gyerek

Több mint négy évtizede zajlik a hazai iskolákban a gyermekek egészségének figyelemmel kísérése, negyven éven keresztül ugyanazon modell és paraméterek követése nyomán, így a folyamatosság, az egységesség megmaradt az adatok gyűjtése, azok feldolgozása és értelmezése során, éppen ezért pontos képet nyújt a gyermekek egészségi állapotáról, annak változásairól — írja a közegészségügy. A „21. század csapása” a romániai gyermekek egészségi állapotára a túlsúly — emelik ki a szakemberek, hozzátéve, hogy ez nem csak a hazai fiatalokra jellemző, hiszen a gyermekkori elhízás az elmúlt években járványszerűen terjedt. Idehaza a városi diákok körében a nem endokrin jellegű, nem hormonális problémákra visszavezethető elhízás gyakorisága az elmúlt 13 évben megkétszereződött, míg vidéken 3,5-ször magasabb arányt mutat. A közegészségügyi szakemberek szerint ennek pedig a nem megfelelő energiabevitel az oka.

Nagyon fontos lenne elsősorban megelőzni az elhízást — hívják fel a figyelmet. Az óvodás korosztály ideális súlygyarapodása nagyjából 1 kg minden 2 cm növekedés esetén. Ezt a táplálék megfelelő összetételével — sok gyümölcs, zöldség, magas rosttartamú gabonafélék, alacsony zsírtartalmú tejtermékek —, napi legalább 1 óra testmozgással és napi legfeljebb 2 óra tévézéssel lehet elérni. Az iskoláskorban az iskolai és otthoni egészséges étrend, a rendszeres testmozgás, a tv, a számítógép, laptop előtt eltöltött idő csökkentése szintén nagyon fontos. Az étkezési szokások megváltoztatása, a fizikai aktivitás serkentése a testsúly csökkentésének alapja.
A gyermekkori elhízás megelőzése az egyik legfontosabb tényezője a felnőttkori szív- és érrendszeri morbiditás és mortalitás csökkentésének.

Bumbuluţ Krisztina