Tánczos Barna szenátor, volt mezőgazdasági és vidékfejlesztési államtitkár, mezőgazdasági vállalkozó a mezőgazdaságban tapasztalható nehézségekről, az adott lehetőségekről, az uniós export-importról és a talpon maradás esélyeiről nyilatkozott lapunknak.

— Románia lakosságának nagy százaléka mezőgazdasággal foglalkozik, de kevesen vannak azok, akikről el lehet mondani azt, hogy mezőgazdaságból élnek. Van-e esély arra, hogy fellendüljön a mezőgazdaság, és csak azok foglalkozzanak mezőgazdasággal, akik ezt hatékonyan tudják tenni?

— A mezőgazdaság fellendülése nem kell a háztáji vagy rész-munkaidőben működtetett gazdaságok megszűnését jelentse. Véleményem szerint egy fejlett mezőgazdaságban is megvan a szerepük ezeknek a gazdaságoknak. Valóban, az uniós átlaghoz képest, Romániában túl sokan foglalkoznak ma mezőgazdasággal, de a gazdák száma statisztikailag is kimutathatóan csökken. Az éves csökkenés 8—10 százalék között van, ettől függetlenül szükség van és lesz a háztáji, a családi gazdaságokra, ugyanis az intenzív termelésre berendezkedett nagy farmoknak nem érdekük a gyengébb minőségű, a hátrányos helyzetű övezetekben levő, kisebb parcellákból álló földek megművelése. Ezért a családi gazdaságok fenntartása, főleg a domb- és hegyvidéken, továbbra is fontos feladata a szaktárcának. A mezőgazdaság fellendülésével kapcsolatosan pedig egyértelműen optimista vagyok. Persze a helyzet térségenként más és más, jobb vagy rosszabb, de a gépesítés, a tagosítás, a családi gazdaságok megerősödése, a termékfeldolgozás terén is vannak szemmel látható előrelépések. A folyamat lehetne gyorsabb, de egyre inkább az a meggyőződésem, hogy nagyon nehéz erőltetni. A gazdaságok szétdarabolásával elkövetett kapitális hibát jóvátenni csak egy természetes folyamattal lehet. A kormány és a minisztérium kötelessége, hogy az ösztönző, a folyamatokat bizonyos irányba terelő intézkedéseket a gazdák rendelkezésére bocsássa, hogy ezeket ismertesse, népszerűsítse, és a lehetőségekkel élő gazdák mindennapjait ne lehetetlenítse el fölösleges adminisztratív procedúrákkal.

— A mezőgazdasági adó mennyire fogja sújtani a gazdákat, lehet-e jelen pillanatban úgy gazdálkodni, hogy nyereséget is tudjanak elkönyvelni a növénytermesztők és az állattartók?

— A nyereségtermelés nagyon relatív, főleg a kisebb farmok, gazdaságok esetén. A háztáji gazdaságban a gazda ritkán végez lejre pontos könyvelést. Sokszor megszokásból végzi a mezőgazdasági tevékenységet, máskor hobbiból (mert szereti), vagy pedig jövedelem-kiegészítésként, azért, hogy a mindennapi betevőért ne kelljen mindig az üzletbe menni. Ilyen esetekben nehéz a nyereséget kimutatni, megállapítani. Egy közepes vagy egy nagyobb farm esetében a legtöbbször van nyereség, ha az nem is más, mint úgymond a gazda fizetése, a munkájának a díja. Függetlenül azonban, hogy kisebb vagy nagyobb gazdaságról beszélünk, ha ezt magánszemélyként vagy engedéllyel rendelkező magánszemélyként működteti, az új mezőgazdasági adó kegyetlen, nem méltányos, és túl nagy terhet jelent a gazdáknak.

— Országszerte nagyon sok legelőterületet vesznek ki a mezőgazdasági területek nyilvántartásából, jelenthet ez veszélyt a jövő állattartói számára?

— Meggyőződésem, hogy óriási vétek hanyagságból vagy kényelem miatt beerdősíteni vagy hagyni beerdősödni a jó legelőket. A legelő, az állattenyésztés mindig nagyobb és biztosabb jövedelemforrást jelentett, mint az erdő. A munka is több volt vele, ezért menekülnek egyesek a legelők karbantartásától. A ma érvényben levő törvények értelmében a legelők más célra való felhasználása szigorúan tilos.

— Mi a véleménye a mezőgazdasági termékek export-importjáról. Gyakran olyan termékeket hozunk be, amit mi is meg tudnánk termelni, és olyan termékeket viszünk ki, amit később magasabb áron kell behozni?

— Az Unióba való belépésünktől teljesen megváltozott Románia áruforgalma, export-import mérlege, és teljesen lemondtunk minden egyes piacszabályozó kompetenciánkról, ezeket teljes mértékben az Európai Unió intézményei vették át. A verseny, a fogyasztóért vívott harc sokkal keményebb, ádázabb és kíméletlenebb. Románia nem tudja a jó értelemben vett „protekcionizmussal” megvédeni saját termelőit, ugyanakkor a hazai gazdák számára is teljesen nyitott az egész európai piac. A mindenkori kormány, a minisztérium feladata, hogy olyan intézkedéseket, támogatásokat léptessen életbe, amelyek segítik a gazdákat abban, hogy hatékonyabbak, versenyképesek, szervezettebbek legyenek. Csak így tudják majd felvenni a versenyt a lengyel pityókával, a holland és német sajttal, a bolgár uborkával, és sorolhatnám.

Elek György