A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató, dr. Szilágyi Andrea gyermekgyógyász szakorvos, Bálint Katalin pszichológus, meseterapeuta, dr. Tallian Cristian pszichiáter, Orbán Zsolt színművész, a Harag György Társulat tagja, Tóth Klára pszichológus, dr. Király Lajos református lelkipásztor, pasztorálpszichológus, Papp Evelin dietetikus és Besenyődi Judit, a BBTE bölcsészkarának hallgatója. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Frigy Szabolcs vitaindítójában elmondta, hogy minden élőlény a növekedésre van ítélve, ebből következően a fogyasztás egyfajta kényszer is. A fogyasztásnak nagyon sok dinamikája van, ez egy biológiai, pszichológiai, lelki és társadalmi kérdés is. Túl azon, hogy a táplálkozás is beletartozik, a sok közösségi média és a sok információ hirtelen fogyasztása megnöveli a fogyasztás mennyiségét. Mindezek mellett a fogyasztás lelki táplálék is.

Mi az, ami kell a növekedéshez? — vetődött fel a kérdés. Minél alacsonyabb rendű egy élőlény, annál alapvetőbb dolgokra van szüksége, minél összetettebb, annál összetettebbek a szükségletei. A

Maslow-piramis számos eleme a magasabb rendű emlősökre jellemző.

A Maslow-piramis (vagy Maslow-szükséglethierarchia) Abraham Maslow-nak az 1950-es években kidolgozott szükségletelmélete, mely a motivációkutatás egyik alaptétele. A motiváció a pszichológia egyik fontos kérdése, azt vizsgálja, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében, miért tudunk bizonyos cselekvésekre hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem. Az élet alapvető feltétele a szervezet belső, viszonylag állandó egyensúlyi állapotának a fenntartása a folyamatosan változó külső körülményekkel szemben. Cannon ezt a belső egyensúlyi állapotot fenntartó mechanizmust nevezte el homeosztázisnak. Amennyiben a szervezet homeosztatikus egyensúlya megbomlik, valamilyen fiziológiai hiányállapot keletkezik, azaz szükséglet lép fel. A szervezet elsősorban a szervezet tartalékainak felhasználása révén igyekszik a belső egyensúlyi állapot visszaállítására. Például ha éhség esetén csökken a vércukorszint az ideális értékhez képest, akkor a homeosztatikus folyamatoknak köszönhetően az ideális érték visszaállítható, bizonyos biológiai folyamatok beindítása révén.

A drótanya-szőranya kísérlete a kötődés Harlow-kísérlete — hangsúlyozta Frigy Szabolcs. Ezt azóta tudjuk, hogy az életben maradás túlmutat a fiziológiai életben tartáson. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a serdülőkor elején jelentkező anorexia, majd az egyetemista korban gyakori bulimia családi-társadalmi kérdéseket tükröz, hangsúlyozva, hogy a szépségideálok és teljesítmenyelvűseg miatt az anorexia és a bulimia is társadalmi kérdésnek tekinthető.
 

Az anorexia nervosa egy pszichés betegség, a táplálkozási zavarok egyik alapvető típusa. Az anorexia szó szerinti jelentése az étvágy elvesztése („orexis” = vágy, „an-orexis” = vágy elvesztése). A nervosa kiegészítés a betegség pszichés (idegi) eredetére utal. A köznyelvben gyakran anorexiának rövidítik, ami azonban pontatlan. Az anorexia az orvosi nyelvben csupán étvágytalanságot jelent, a kiváltó októl függetlenül. A betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban.

Ennek az evési problémának a fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Orvosi esetnek tekinthető az, aki legalább 15%-kal könnyebb, mint a legkisebb normális súlya. Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az anorexiás személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát. A betegség azért is figyelemre méltó, mert a kialakulása után a halálozási arány eléri a 8–9%-ot.

Az előadó hangsúlyozta, hogy már megjelent a férfianorexia is: a középiskolás fiúk nem egészségkultuszt kultiválnak, hanem szépségkultuszt építenek. Míg ez régen WWW (west white women) betegség volt, ma már egyáltalán nem így van.

Nagyon sokszor a táplálkozás hozzátartozik a család dinamikájához: mikor eszik a gyerek, mit eszik stb., ez nagyon sokat elárul a kötődéséről is. A táplálkozás túlmutat a gyerek életben tartásán. Hogy ez mennyire nem csak egy emberi sajátosság, azt alátámasztja az is, hogy a magasabb rendű emlősök is ott hagyják a táplálékot csak azért, hogy az anyán csüggjenek (lásd. a drótanya-szőranya kísérlet).

A fogyasztásnak túl az egészségügyi hatásán van egy lelki, világszemléleti hatása is, mutatott rá Frigy, és azt ajánlotta, hogy próbáljuk ki a következő két dolgot: a digitális detoxifikálást (bizonyos időközönként hagyjuk a telefont otthon, menjünk sétálni nélküle), vagy mondjunk le bizonyos időre a konzumfogyasztásról (Ne vásárolj semmit egy hónapig!), majd figyeljük meg, mi változik meg bennünk!

Az előadó emlékeztetett arra, hogy az emberek többsége a fogyasztásban éli meg a boldogságélményét. Nagyon sok embernek, amikor megkérdezzük, hogy mi volt élete legboldogabb pillanata, valamilyen fogyasztáshoz kapcsolódó élménye van. Fogyasztói társadalomban élünk, amiben a fogyasztás messze túlmutat azon, hogy megveszem, amire szükségem van az életben maradáshoz. A fogyasztás önmagában örömforrássá válik.

Amennyiben a fogyasztást mint táplálkozást, azaz az evés lélektanát vizsgáljuk, már az újszülöttnél és a kisgyereknél is kiderül, hogy a táplálkozás, a szoptatás többről szól, mint csupán az evésről: kifejeződik benne a kapcsolat is. A hagyományos társadalomban az idő nagy részét az tette ki, hogy az ételt biztosítsák, nem is beszélnek a kutatók mai értelemben vett szabadidőről, mert a munka és a vallás rendszerezte az egyének idejét. Amikor felszabadulunk a munka szorító nyomása alól, és napi 8 órára korlátozódik a munkaidő, akkor megjelenik a szabadidő, amit aztán nem önmegvalósítással, nem kreatív olvasással töltünk, hanem vásárlással.

A tizenkilencedik században mindenki arra gondolt, hogy amikor több lesz az emberek szabadideje, kreatívabbakká válnak, értékteremtéssel tudnak foglalkozni, összejárnak a családok… Most azt látjuk, hogy amikor a civil menedzsmentben sok idő marad arra, hogy leüljünk és szemtől szemben beszélgessünk, minőségi időt töltsünk a családtagjainkkal, akkor sem ez történik, hanem vásárolunk, külső dolgokat nézünk.

Több oka van annak, hogy ez miért így alakult ki. A kortárs történeti irodalomban a fogyasztás mögött keresendő motivációkat vizsgáló elméletek négy axiómára támaszkodnak. Az első azt mondja, hogy a fogyasztói vágyak olyan, az emberi nemre jellemző szükségletekből táplálkoznak, amelyek minden társadalomban egyaránt fellelhetők. Mindenhol voltak olyan társadalmak, ahol fogyasztottak (az ókori görögöknél és a rómaiaknál is volt egy réteg, melynek tagjai annyit fogyasztottak, hogy az különálló jelenség lett). A második axióma Veblen társadalomfilozófiai tételeit tükrözve a másokkal való versengésben látja az emberi vágyak forrását. A fogyasztásban megéljük az egymással való versengést. Ha a szomszédnak van valamije, akkor nekem is többet kell dolgozni, hogy nekem is olyan legyen. Ez a folyamatos versengés a fogyasztói társadalomban megteremt egy végeláthatatlan láncolatot, mert az a fantasztikus a fogyasztói társadalomban, hogy a leggazdagabbnak is tud valamit mondani, amire vágyjon. A harmadik axióma az uralkodó normák, értékrend, étosz által megformált emberi motivációkat hirdeti, ennek klasszikus formája a weberi elmélet. Eszerint azért fogyasztunk, mert a fogyasztással tudjuk életben tartani a motivációinkat. Ha megkérdezünk egy tanárt, hogy miért kel fel reggel, az lenne a helyes válasz: azért, mert tanítani akarom a gyerekeket. Vannak, akik azért kelnek fel, hogy tegyenek még valamit. A modern társadalomban a pénzhez kapcsolódó motiváció a fogyasztással összekapcsolva nagyon mozgatja az embereket. A negyedik szerint pedig tudatos kínálatnövelő erők alakítják a fogyasztási vágyakat. A közgazdaságtan egy növekedési kényszerben van, ugyanis ha nem vásárolunk dolgokat, akkor nem teremtünk munkahelyeket. Amióta átálltunk az iparosodásra, ez a gazdasági modell működik. Ma a közgazdaságban az a legnagyobb kihívás, hogy egy olyan gazdasági modellt teremtsünk, ami nem fogyasztásközpontú. Egy olyan pályára állították a társadalmat, hogy a gazdaság a fogyasztásra épül, s innentől kezdve egyfajta kényszerpályán mozgunk.

Ma már a filozófiatörténetben is azt mondják, hogy eszméket is fogyasztunk — folytatta Frigy Szabolcs. Ahogyan a bevásárlóközpontok megteltek az egyes termékek alternatíváival, úgy telt meg a szellemi életünk is fogyasztható eszmékkel. Míg egy évszázaddal ezelőtt mondjuk a vallás volt az egyetlen fogyasztható alternatíva, addig most számos konkuráló eszmeiség van. Az identitás egyre bonyolultabb és összetettebb lett, mert túl az elérhető eszméken IKEA-szerűen össze is tudjuk rakni magunkat elemekből. Nem kell egyetlenegy eszmét a maga teljességében elfogadnunk. Amikor megvásárolunk valamit, a mögötte lévő eszmeiséget is megvásároljuk. Nagyon sokan a megvásárolt márkás termékek mögött látnak egy filozófiát, egy életérzést, amit nem tudnak megállítani. Ugyanez történt az eszmék viszonylatában, például azzal, hogy régebben, amikor bementünk az üzletbe, volt a vaj, a tej, most vannak a vajak és a tejek, s ezek közül választani kell. Ugyanez van az eszméknél is. Régen volt a vallásosság mint globális narratíva, most ott vannak a polcon az eszmék, s ezeket össze lehet válogatni és keverni. Van, aki úgy katolikus, hogy hisz a reinkarnációban is. Erre nagyon sok kutatás van. Ha beülünk vasárnap a templomba, mindenki ugyanazon a szertartáson vesz részt, de hogy ki miben hisz, nem lehet tudni. Mindenki más dolgokat válogat össze az ő hitrendszerében, csipegetve, nassolva fogyasztjuk akár az eszméket is. Nagyon sokat beszélünk az egészséges táplálkozásról, a környezetvédelemről, a fenntartható fejlődésről, de keveset beszélünk arról, hogy tulajdonképpen a szellemi környezetünk is nagyon szemetes. Van szellemi környezetvédelem is — emelte ki Frigy Szabolcs. A Covid-időszak alatt megtapasztaltuk, hogy amikor nagyon bezárkózunk, mennyire tele lehet szemetelni a szellemi életünket. Ma már egy kihívás, hogy a gyereket, a családot mennyire tiszta szellemi környezetben tartjuk. Látjuk, hogy az emberek nagy részét a legalapvetőbb szellemi sulykolással mindenféle dologgal meg lehet győzni. Vannak, akik rendszeresen osztanak meg a közösségi oldalakon bölcs idézeteket. Teljesen más a lelki vetülete annak, hogy valaki görgeti az idővonalat, és nagyon kevés szöveget olvas, és teljesen más a lélektana annak, amikor leülünk és olvasunk valamit. Már a kétsoros szövegek is soknak tűnnek sok fiatalnak, de ennél is rosszabb az, hogy a folyamatosan változó képeket sem reagálják le. Rengeteg impulzus éri őket, de nincs idő azokat megemészteni. A nagyon erős vizuális dömpingnek is, amivel az ember nem tud mit kezdeni, lelki hatása van.

A fogyasztásnak a koncepciója is megért a változásra — emelte ki Frigy Szabolcs. Tudnánk tartós dolgokat csinálni, de tartalmilag ezt nem tudjuk átkalibrálni, s emiatt üresek maradunk. Amikor megszületett a fogyasztói társadalom, evidenssé vált, hogy a fogyasztás révén teremtünk munkahelyeket, és tulajdonképpen így tartjuk fenn a gazdaság működését. Azért, hogy növeljék a vásárlást, csökkentik a termékek tartósságát.

A fogyasztói modell meg tudja oldani, hogy soha ne legyen elég. A gazdaság minden szintjén tudunk valamit kínálni, amire vágyhatnak az emberek. Még a leggazdagabbak is vágynak valamire. A fogyasztás-túlfogyasztás csapdájában vagyunk. Gondoljunk bele, hogy a jelenlegi ismereteink szerint ez a fogyasztói modell okozza a jelenlegi legnagyobb globális problémát, a klímaváltozást.

„Azért élünk, hogy fogyasszunk, vagy azért fogyasztunk, hogy éljünk?” — idézte Popper Pétert Frigy Szabolcs, és arra mutatott rá, hogy ez nagyon sokszor összekeveredik az emberek fejében, ami egy diffúz életállapotot eredményez. A fogyasztói társadalom nemcsak a bevásárlóközpontokban van jelen, hanem a vágyainkban, az életcélokban, az önkifejezésekben is, mutatott rá az előadó.

(Folytatjuk)