Nagykároly egyik védjegyévé vált — hiszen majd' három évtizedes múltra tekint vissza — a szüreti felvonulás és az azt követő bál. A hagyományoknak megfelelően az amfiteátrumnál gyűltek össze szombaton délután a feldíszített lovas szekerek és hat település csőszpárjai a kellemes őszi verőfényben.

Giurgiu–Kovács Mónika polgármester, valamint Nagy Szabolcs parlamenti képviselő rövid köszöntőjét, illetve egy kis kényszerű technikai szünetet követően táncra is perdült a Rekettye Néptáncegyüttes, akik moldvai táncokat, és a börvelyi csőszök, akik mezőségi táncokat jártak.

Tánc után épp csak szusszantak egyet, s a szekerekre pattanva, vidám nótázás, ostorcserdítések közepette vonultak a következő megállóig, a Fatimai Szűz Mária templom elé, ahol a csanálosi és mezőfényi csoport járta a csősztáncot az igen nagy számban összegyűlt nézők örömére, s olyan hangulatot teremtve, hogy az aprónépek közül többen is táncra perdültek.

Amúgy a régi falusi hagyomány szerint a soros, azaz sorozás előtt álló katonák szervezték - tartották évről évre a szüreti mulatságot, míg modern (és sorozásmentes) korunkban a 18. életévüket betöltött fiúk szervezik.

A szüreti felvonulás utolsó megállója a Szentlélek templom előtt volt, ahol nem csak az érdeklődők sokasága, de a kaplonyi fúvósok is várták a vidám menetet, itt ugyanis hagyományosan a kaplonyi és csomaközi fiatalok zárták az idei szüreti felvonulás csősztáncait, amelyeket a lelkes közönség hatalmas tapssal jutalmazott, és visszatapsolt.

A táncnak azonban ezzel nem szakadt vége, hiszen a Victoria rendezvényteremben folytatódott a mulatság, több száz bálozó részvételével.

Szabó Kinga Mária

(Fotók, videó: a szerző felvételei)