Lk.24; 46-47

46. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

47. És prédikáltatni az ő nevében, a megtérésnek és a bűnök bocsánatának Minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

Az ószövetségi prédikációk előre megjelentik, hogy Istenek a sok intelme után sem tud a kiválasztott nép igaz bűnbánattal tiszta hittel méltóvá lenni az Úr országához. Az ember méltatlanná lett a szövetségre, és a megfizetésre is. Hiábavaló volt a sok bűnért való áldozat is, ha nem párosult kellő lelki odaadással.

Ezért az Úr elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy a főpapi áldozattal, amelyet saját magán gyakorolt, isteni vérrel a bűneink árát megfizesse.

Amíg Jézus tanított, gyógyított, éhezőket tartott jól, halottakat támasztott fel, a tanítványok is nagyon jól érezték magukat a környezetében.

Mi emberek, a mában élők is így érezzük magunkat, ha Krisztus áldásaival velünk van. Ameddig csupa szépben, jóban van részünk, nem tudjuk elhinni, hogy másképp is lehet.

A Jézust követők és a tanítványok életében bekövetkezik, az amit bár ő előre megjelentetett, mégsem akarták felfogni. Az amit mi is a nagypénteki eseményekből nagyon jól ismerünk. A virágvasárnap Jeruzsálembe bevonuló Jézus történetét jól ismerjük, de van ennek a történetnek a végén egy kijelentés, amit Isten mond, látva Szent Fiának a keserűségét, aki már a hozsannázók sokaságában ott látja a „feszítsd meg”-et kiáltókat is. „Megdicsőíttetem és meg is dicsőítem”. Sokan azt hitték, hogy mennydörög vagy pedig angyal szállott Jézushoz, pedig itt az Atya Isten közelsége és könyörületessége mutatkozik meg.

Nagypéntek után, harmadnap az összezavarodott tanítványi sereg, immár Júdás nélkül a megbánó Péterrel, a kételkedő Tamással együtt vannak. Nem tudják mihez kezdjenek magukkal. Eszükbe jut Jézus tanítása, szeretete de a Mester nélkül tehetetlenek.

Ilyen a mi életünk is, Jézus nélkül tehetetlenek vagyunk, ha tenni is akarunk valamit, a rossz irányt választjuk. Az összegabalyodott emberi lélek Jézus nélkül nem találja meg a kiutat. Ilyenkor kell leborulva, bűnbánattal imádkozni és kérni a feltámadott Jézus Krisztus segítségét. S akkor minden értelmet nyer, és mindenre fény derül.

Így állott meg Jézus a tanítványok között, és rájuk köszönt: „Békesség néktek”! Így áll mi közöttünk is és azt szeretné, hogy ünnepi készülődéseink közepette a legfontosabb Jézus Krisztus megtalálása és békéje legyen.

„Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak” és feltámadni a halálból harmadnapon. Innen ránk bízza az Ő munkájának folytatását.

„ És prédikáltatni az Ő nevében”. Az egyházaknak nincs más dolguk, mint erről a kegyelemről, Jézus Krisztus csodálatos szeretetéről, az érettünk történt áldozatról és a feltámadásról bizonyosságot tenni. Erre kérünk mi is benneteket. Szenteljétek meg az ünnepet, üljetek igaz húsvétot. Legyetek együtt a hívogató Föltámadottal, örüljetek Isten megváltó munkájának melyet megbizonyított az Ő Szent Fiában. Jöjjetek el az igehirdetésekre, az úrvacsorára, a közös imádságokra. Keressétek egymást, köszöntsétek az atyafiakat a föltámadott Jézus Krisztus szeretetével. Legyen élővé a húsvét misztikuma a lelketekben. Ő adjon áldott, kegyelemben gazdag, boldog ünnepet. Ő ma is erre kér, erre bátorít: „És én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Ámen

Atyafiságos szeretettel a Nagykárolyi Református Egyházmegye nevében

Nagy Sándor

lelkipásztor-esperes