A felnőtté válás egyik jele, amikor kezded úgy érezni, hogy messze van már a gyerekkorod, sőt, napról napra távolodik, míg egyszer kezd úgy tűnni, nem is létezett, csak olvastad valahol vagy régebben a televízióban láttál egy hasonló történetet. Előfordul, hogy az utcán találkozol valakivel, aki ismerősnek tűnik, egy kicsit elgondolkozol, vajon honnan, míg eszedbe jut egy gyerekkori, fiatalkori történet, kettőtök története. Ez az a történet, ami csak úgy áll össze, ha leültök egy főtéri terasz asztalához, kértek egy sört, beszélgettek, visszaidéztek régi eseményeket mindaddig, amíg kirajzolódik a történet egy apró részlete, amiből már több irányba ki lehet nézni, lehet kapcsolni más történetekkel, amelyek mind-mind részei a nagy egésznek.

A felnőtté válás egyik jele, hogy nem minden emlék tér vissza tisztán, van, ami csak rémlik. Ilyenkor úgy érzed, valamit elhazudsz a múltból, mert képtelen vagy elmondani az igazat. Ilyenkor bosszankodsz, hogy milyen felnőtt az, aki képtelen visszaidézni egy teljes történetet úgy, ahogy az valamikor megtörtént. De ott ültök ketten a főtéri terasz asztalánál, megpróbáljátok összerakni a részenként homályos, részenként teljesen sötét, csak itt-ott világos mozaikképeket. Barangoltok a régmúlt hétköznapjainak látvánnyá és értelemmé szerveződött emlékképei és visszacsengő szavai között, keresitek a választ, miért volt épp úgy, és most, ha nem jobban, de legalább úgy, miért nem lehet.

A felnőtté válás egyik jele, hogy túl a meséken és álomvilágon közelebb kerülsz a valósághoz, nem hiszel a csodákban, de megpróbálsz úgy élni, ami egy ideális világban természetes, de sokak számára csoda. Ma már csodaszámba megy az, ha valakit nem sodor el a hullám, ha valaki nem elmenekül, hanem marad, mert tud hinni abban, hogy otthon, ha nehezebb is, de összeáll a történet.

A felnőtté válás egyik jele, hogy kezded számba venni: mi az, ami eddigi életedből kimaradt. Mert most kezded csak megérteni — amit eddig is tudtál, de nem vetted komolyan —, hogy amit elmulasztottál, az már nem pótolható, az örökre kimaradt az életedből. Kezded megérteni, hogy nem azoknak a dolgoknak vannak nem kívánt következményei, amiket jól vagy rosszul tettél, hanem azoknak, amiket elmulasztottál. Az a nem kívánt következmény, amikor amiatt hullik szét felnőttkorod, mert túl sok az űr gyerek- és ifjúkorod történeteiben.

Elek György