Közösen, külön-külön, iskolában vagy hobbiból — mindegy, csak zenéljenek. A mezőfényi születésű Tempfli Erik (E.), valamint a celldömölki (Magyarország) Kiss Flóra (F.) több alkalommal is zenélt már Nagykárolyban. Ittjártukról pályájukról beszélgettünk.

A mezőfényi Tempfli Eriket sokaknak nem kell bemutatnunk, hiszen több alkalommal is írtunk már róla és fellépéseiről. Mezőfényen született, jelenleg a Kőbányai Zenei Stúdió másodéves hallgatója dszessz-zongora szakon. Utolsó beszélgetésünk óta sokat fejlődött zeneileg, és Kiss Flórával — akivel többször lépett már fel Nagykárolyban — duót alapítottak. Mindennapjaikról, a közös zenélésekről mesélnek.

— Eriket sokan ismerik már, hiszen míg Szatmárnémetiben járt iskolába, több zenekarnak volt a tagja. Rólad, Flóra, viszont kevesebbet tudunk, mesélj kicsit magadról.

F. — A Kőbányai Zenei Stúdió másodéves énekszakos növendéke vagyok. Itt ismerkedtem meg Erikkel is, de erről majd később… Kiskoromban édesapám rengeteg igényes zenével látott el, persze ezt az elején kevésbé értékeltem. Hogy is tudtam volna? 7-8 éves kislányként még éretlen voltam Chick Coreához és Jimi Hendrixhez…de, ahogy az lenni szokott, a kislány felcseperedett, és eközben rájött, hogy az apukája tudja, mi a jó.

Mindig énekeltem a dalokat, amiket hallgattunk, akár vokális, akár instrumentális zenéről volt szó. Az éneklés ösztönös volt, mindig kikapcsolt. Szórakoztatott a dallam, a lüktetés. Rengetegszer hallgattam meg ugyanazt a dalt, akár több napon keresztül újra és újra, többnyire találtam benne számomra érdekes újdonságot. Aztán mikor valaki felfedezte, hogy van bennem tehetség, alapítottunk egy rockzenekart… ahogy az lenni szokott.

Ekkor még csak álmodoztam arról, hogy énekes lehessek, s a rockzenekarozás is csak hobbi volt, mintsem hogy komoly hivatás legyen. A helyi klubokban játszottunk, örültünk, hogy színpadon lehetünk, és szeretnek minket. A színpad szabadságot és vagányságot jelentett. Önfeledt kikapcsolódás volt ez mindannyiunknak.

Én egyre komolyabban foglalkoztam a hangommal, és igyekeztem tudatosan bánni vele. Ebben akkora élvezetet leltem, mint semmi másban. Képes voltam órákig gyakorolni, éjszakákba nyúlóan ülni a gép előtt a zenéimmel, és csiszolni magam fáradhatatlanul. E mellett a tevékenység mellett egy teljesen más jellegű fősulin is kitartottam, majd egy idő után kénytelen voltam észrevenni, hogy több dalt tanultam meg, mint vizsgatételt. El kellett határoznom, hogy keresek egy iskolát, ahol tanulhatok énekelni.

— Hogyan kerültél a Kőbányai Zenei Stúdióba, és hogyan ismerkedtél meg Erikkel?

F. — A Kőbányai Zenei Stúdió nevét egy kedves barátomtól hallottam, s rögtön utánanéztem. Rengeteg pozitívumot olvastam mind az itt végzett diákokról, mind a tanári karról. Aztán kevés önbizalommal ugyan — mivel nem igazán tanultam soha zenét — megjelentem a felvételin. A legnagyobb meglepetésemre a felvételi bizottság érdemesnek talált a felvételre, és így első körben sikerült bekerülnöm az iskolába. Hatalmas öröm volt, és egy egész nyarat bearanyozott ez a hír. Ma már a másodéves vizsgákra készülök, és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. Ez év kezdetén kerültem közelebbi kapcsolatba Erikkel, akivel idén osztálytársak lettünk. Én kerestem fel a duó ötletével, mert mindig is akartam csinálni egy hasonló formációt, de sajnos soha nem került rá sor. Hallottam játszani őt korábban, és nagyon tetszett játékának a finomsága, a dallamok, amikkel dolgozott. Erik mind zeneileg, mind emberileg passzolni látszott a dologba. Örömmel vettem lelkesedését az üggyel kapcsolatban, és szeptemberben el is kezdtük építgetni a repertoárunkat. Olyan egyszerűen és természetesen történt ez, hogy észre sem vettük. Elég váratlan lépés az Élettől, hogy valami jót csak így, hipp-hopp összehoz, de hálásak vagyunk érte. Egy játékos vidám csapat vagyunk, együtt fejlődünk, és tanulunk. A zene, amit tőlünk hallotok, mindkettőnk személyiségének védjegyeivel és barátságunk „ízével” van átitatva…legyen az saját szerzemény, klasszikus dzsessz standard vagy egy jó Jackson-dal. Még csak egy (tan)éve vagyunk egy csapat, de egyre összeforrottabban dolgozunk együtt, már ismerjük egymás rezdüléseit. Mindemellett nagyon jó barátságban vagyunk. Sok időt töltünk együtt, rengeteget nevetünk, jókat beszélgetünk, és keményen tudunk dolgozni, ha belejövünk. Így minden adott egy jó produkcióhoz. Ez a projekt nagyon közel áll a szívemhez, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy sokféle műfajban megálljam a helyem. Hiszen mindegyikből rengeteget tanulok, és a sítusok egymásból is építkeznek.

— Az Erikkel közösen alapított duón kívül tudomásom szerint más együttesekben is játszol.

F. — Miért ne énekelhetnék dzsessz mellett akár elektronikus zenében? A Voler Mouche egy szombathelyi zenekar, amely már sok éve működik, de az én közreműködésemmel körülbelül 2 éve. A kevésbé mainstream, inkább könnyedebb, lágyabb hangzásra törekszünk. Sokféle stílussal operálunk köztük a trip hop, chill out, dzsessz, electro. Most készítjük új lemezünket, amin már az én hangomat lehet majd hallani, és az általam kreált dallamok fognak felcsendülni, így mindenféle szempontból az én „gyermekem” is lesz. Nagyon jó ezt kimondani.

— Milyen terveid vannak?

F. — A közeljövőben a már meglévő produkciók csiszolgatásán kívül egy saját zenekar létrehozására vágyom, ami a saját elképzelések vonalán mozogna, remek zenészek közreműködésével, de erről még nem igazán szeretnék beszélni, hiszen ez még a jövő zenéje. A célom a fejlődés, ismerkedés új műfajokkal, a zenei élmények begyűjtése, leküzdeni a saját akadályaimat, és feszegetni a határaimat. Remélem, nem szentimentális azt mondani, hogy szeretnék rengeteg zenét hallgatni, csinálni és kíváncsi maradni, kitartani amellett, hogy zenélni jó, és igenis érdemes, mert öröm.

— Erik, neked mi a véleményed a Flórával való közös munkáról? Nemrég egy internetes videomegosztó portálra is felkerült az első közös dalotok, egy feldolgozás. Hogyan született a dal?

E. — Jelenleg sokat dolgozunk azon, hogy minél igényesebb produkciót vihessünk színpadra, elkezdtünk stúdiózással foglalkozni, és szervezgetni fellépéseket, hogy nyáron is sokat tudjunk együtt muzsikálni! Az említett dalról annyit, hogy az egy Gerendás-dal, Flóra egyik kedvenc dala. Egy kicsit hozzányúlva (én dolgoztam fel), a saját képünkre formálva vettük fel. Nagyon örülünk, mert pozitívak a hozzászólások. És ami még nagyon jólesett, az az, hogy a facebook-os megosztásom után pár perccel már hozzászólt a dal atyja, Gerendás Péter, hogy: „Nagyon szép. Köszönöm”.

— Utolsó beszélgetésünk óta majdnem pontosan egy év telt el. Mi változott azóta az életedben?

E. — Én a közelmúltban tagja lettem a Budapest SKA Nu-Jazz Orchestrának, amivel jelenleg gőzerővel készülünk az Mr2 Akusztikra, és több neves fesztiválra. Csobot Adél állandó estjének is résztvevője vagyok az Orfeumban. Mindkettőt nagyon élvezem! Flóra is több zenekarban énekel: vokálozott A dal című műsorban, valamint a legújabb Emil.Rulez!-lemezen. Pár napja vendége volt Fekete-Kovács Kornél kvintettjének, az Opus Jazz Clubban. Mindketten több produkcióban is dolgozunk, de ennek ellenére megpróbálunk minél több időt szánni a duóra, mert ez mindkettőnk szíve csücske. Szeretnénk sok helyen játszani, persze Erdélyben is. Flóra nagyon jól érezte magát Nagykárolyban, ezért megígértem neki, hogy még ebben az évben több erdélyi helyszínt is megcélzunk.

Kinczel Tünde