Szatmárnémeti

A dr. Kemény Dénes-módszer

2017.11.18 - 12:09

A Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) szatmárnémeti közgyűlésének második napján a magyar vízilabda-szövetség elnöke beszélt arról, lehetnek-e átkötések sport és üzlet között.

Csütörtökön tízfős asztaltársaságokat alkotva tartottak műhelygyűlést az egyik megyeközponti étteremben a Romániai Magyar Üzleti Egyesület kétnapos szatmárnémeti közgyűlésének résztvevői, pénteken dr. Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok vízilabdaedző szakmai tapasztalataival gazdagodhattak.

A csütörtöki eseményen rotációban váltva egymást az asztaloknál a piac és a tevékenységi kör kibővítéséhez szükséges partnereket találhattak maguknak a vállalkozók, közel ötvenen vettek részt a konferenciának ezen a részén.

Péntek reggel kilenc órától dr. Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok vízilabdaedzővel, a magyar vízilabda-szövetség elnökével beszélgetett Csinta Samu újságíró a szatmárnémeti Északi Színházban. A közönség előtt szervezett nyilvános interjú lényege az volt, hogy rámutasson arra, a sportvezetői tapasztalat hasznosítható a vállalkozásmedzsementben is, a sportolók motiválása átültethető az alkalmazotti közösség ösztönzésére, a sportkarrier során megélt öröm és siker élménye hasznosítható a gazdasági sikerek megélésében és a szakmai kudarcok átvészelésében.

Kemény kihívásként beszélt arról, amikor a vezetőedzői tisztséget sikeresen megpályázva új emberként kellett felkészítsen egy összekovácsolódott, magát a vízipóló braziljainak tartó vízilabda-válogatottat. „Volt, hogy olyan döntéseket kellett hoznom kritikus helyzetben, amikről nem tudtam, hogy jók-e, hanem egyszerűen csak helyesnek éreztem, felrúgtam a »nyertes csapaton ne változtass« szabályt, lecseréltem Eb-ről és vb-ről is győztesen visszaérkező embereket. Nehéz és komoly, nagy téttel bíró döntés volt, de bejött” — beszélt a vezetői tisztség nehézségeiről az egykori edző. Elmondta, hogy észre kell venni az adott körülményeket, és nem kérni sokat, ha rossz passzban van a csapat, erre a szerbek ellen vívott athéni olimpiai döntőt hozta fel példának: a harmadik negyedet kétgólos hátránnyal záró csapattól nem három gólt kértem az utolsó szünetben, hanem csak annyit, hogy ne kapjunk több gólt, mert tisztán érződött, hogy három gólt akármekkora ösztönzés mellett sem tudtunk volna lőni. Erre az történt, hogy a fiúk kivédekeztek négy emberhátrányos helyzetet, nem kaptak gólt, és az, hogy végül mégis lőttek három gólt, ajándék volt. Végigtáncolták a víz tetején az utolsó negyedet, mert önbizalmat kaptak attól, hogy amit kértem tőlük, azt simán meg tudják csinálni.

Princz Csaba