Döntést vártunk tegnap az RMDSZ-től, az egyenes beszéd helyett, az állásfoglalást „nehezítő több tényező” hatására, megint be kellett érnünk a magyarázkodással, hogy tudniillik a magyarság számára nincs jó döntés, de aki mégis élni akar állampolgári jogával az elnökválasztás második fordulójában is, szavazzon belátása szerint. A magyarság lelkiismeretére bízni azt, hogy az államelnök-választás második fordulójában versenyben maradt jelöltek közül válasszon, nem egy megalázó helyzet, ezt a választók többsége szerintem még értékelné is. Értékelhetné akkor, hogyha az indoklások felsorolása közben nem adta volna a szövetségi elnök egyértelműen értésünkre, hogy a jobboldali jelöltet az RMDSZ nem támogathatja, mert az első forduló után elzárkózott a tárgyalásoktól és különben sem állhatunk Iohannis mellé, akinek csak a szavazatunk kell, de nem akarja meghallani a hangunkat. Ráadásul Iohannis nemcsak a kampányban, hanem az azt megelőző időszakban is folyamatosan negatívan nyilatkozott a magyarok törekvéseiről, az anyanyelvhasználatról és az autonómiáról, de azt sem felejtjük el, hogy az ő pártja, a Nemzeti Liberális Párt akadályozta meg, hogy 2012-ben az RMDSZ kormányra kerüljön, szól az indoklás. Rendben, értjük, a magyarság sajátos problémáját a jobboldali államelnökjelölt sem vállalja fel. Még jó, hogy „az elmúlt két évben Victor Ponta korrekt és megbízható partnere volt az RMDSZ-nek”. A 2012-es parlamenti választásokat követően ő volt az, aki kiállt a Szövetség kormányzati részvétele mellett — csak ugye a PNL megtorpedózta —, amit a kormányzati stabilitáson dolgozó RMDSZ nagyra értékel. Túlságosan is nagyra, az elfogultságát még csak leplezni sem akarja. Pontának még azt is elfelejtik, hogy nyáron, az időközi parlamenti választás előtt az Avasban azzal kampányolt, hogy az USL-nek azért kell Szatmár megyében működnie (bár országosan felbomlott, aminek köszönhetően az RMDSZ kormányzati szerepet kapott), hogy ne nyerhessen még egyszer magyar jelölt választást a megyében. Röviddel később Románia az RMDSZ-szel, tehát a koalíciós partnerrel szemben lépett be a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről szóló luxemburgi perbe, de az emiatt kirobbant koalíciós feszültség ekkor is elült, az RMDSZ nem lépett ki a kormányból — a Szövetség elnöke mondott csak le kultuszminiszteri tisztségéről. Az államfőválasztás második fordulóját megelőző kampány hevében a kormánykoalíciót alkotó párt, az UNPR a PRM-s Vadim Tudorral is lepaktál, az RMDSZ-t ez is váratlanul éri, és ismételten következmények nélkül is marad. Az RMDSZ ugyanis a kormányzati stabilitás megőrzésén munkálkodik…

Elek Anikó