Pataki Enikő magyartanár, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője az egyetlen határon túli magyarként vehette át a pedagógusoknak járó rangos elismerést, a Németh László-díjat.

Június 1-jén, a pedagógusnap alkalmából Budapesten, a Pesti Vigadóban a magyar kormány emberi erőforrások minisztere négy kategóriában adott át díjakat: az életműdíjak mellett az egyetemi, illetve az óvodai oktatás terén kifejtett munkát, valamint a közoktatásban dolgozó pedagógusok munkáját is elismerték. Utóbbi kategóriában kapott díjat a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője is. A Németh László-díjat évről évre olyan pedagógusoknak ítélik meg, akik kiemelkedő munkát végeznek a gyermekek harmonikus személyiségformálásában. A díjakat Kásler Miklós miniszter és Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár adta át. Az alábbiakban Pataki Enikőt kérdeztük.

— Hogyan fogadta az elismerést?

— Végtelenül nagy megtiszteltetés, különösen azért, mert ebben a kategóriában határon túliként én voltam az egyedüli. Számomra a díj súlya volt igazán fontos, mert ez is jelzi azt, hogy az anyaország elismeri, hogy a határon túl olyan munka folyik, amely érdemes arra, hogy megjegyezzék, kiemeljék azt.

— Miért fontos ez a díj az ön és az iskola számára?

— Ez a díj nem csak az én érdemem: a munka, ami a Kölcseyben zajlik, nem egy egyszemélyes vállalkozás. Ez a díj mindannyiunké, a Kölcsey teljes tanári karáé és mindazoké, akik az elmúlt 10 évben azon dolgoztak, hogy ezt az iskolát erre a szintre emeljék.

Az, hogy olyan közösséget sikerült építeni ebben az iskolában, amelyben mindenkinek megvan a helye, fontos számunkra. A miniszter úr is kihangsúlyozta, a mi munkánk két pillérre épül, az egyik a hagyományokra való építés. A Kölcsey esetében pedig olyan hagyományokról beszélhetünk, amelyeket nem szabad elfelejteni, hiszen az elmúlt évtizedek munkája építette fel az iskola szellemiségét. Számos tanárunk diákja is volt ennek az intézménynek, tehát diákként és tanárként is őrzi az iskola hagyományait. Jól építkezni nem lehet másképp, csak ha a hagyományokra támaszkodunk. A hagyományokra építkező modern oktatás mellett a közösségépítés a mi munkánk másik pillére. Én minden évben ki is hangsúlyozom: nagyon fontosnak tartjuk a közösség létét. Nagyon sok olyan esemény van az iskolában, ami erre épít. A szülőkkel való közös események, a bálok, a kirándulások, a jótékonysági estek stb. Úgy érzem, ez a díj az iskola tanári kara utóbbi egy évtizedes munkájának az elismerése.

— Miből fakad a közösség ereje?

— Amikor én lettem az iskola igazgatója, és elkezdtük a munkát, a legnagyobb kihívás nem az épület cseréje volt, sokkal inkább annak bebizonyítása, hogy ez egy erős közösség, amely képes túllépni egy, az iskola számára méltatlan helyzeten.

A diákok eredményei mellett ez a díj is arra utal, hogy sikerült bebizonyítani, hogy ezt az intézményt egy olyan belső tartás lépteti túl a nehézségeken, amelyet az elődöktől örökölt, és amely képes úrrá lenni a nehézségeken. Nem volt egy könnyű korszak, amin keresztülment az iskola közössége, de a munka meghozta az eredményeket. És itt nem a díjról van szó, hanem arról, ahogy a gyerekek érzik magukat ma ebben az iskolában, vagy ahogy megállják a helyüket, hiszen olyan alapot kapnak tudásból, közösségi életből és önállóságból is, amely képessé teszi őket arra, hogy az életben is helyt tudjanak állni.

— Hogyan emlékezne vissza az elmúlt tíz évre?

— Olyan pillanatai vannak az elmúlt tíz évnek, amelyek ennek a közösségépítésnek akár mérföldkövei is lehetnének, kezdve attól a megnyitótól, amit a filharmóniában tartottunk meg, majd az egész iskolaközösség a zászló mögött állva együtt vonult be az új épületbe, aztán ott vannak a nagyon sok mindenkit megmozgató jótékonysági estek, és folytathatjuk azokkal az eredményekkel, amelyeket tanáraink mutattak fel, amivel be tudtak kerülni az oktatás élvonalába. Hiszen nem véletlen, hogy a Kölcsey nevét a határon túl is sok helyen jól ismerik, ez pedig nem az én érdemem, hanem a diákoké, akik az iskolát képviselve nagyon jó eredményeket értek el.

Számomra fontos ez a díj, mert elismeri egy közösség tenni akarását, amely úgy a Kölcsey közössége, mint Szatmár városának közössége. A miniszter úr is kihangsúlyozta: a közösségépítés a pedagógus legfontosabb feladata, a díj pedig jól tükrözi azt a munkát, amit ebben az iskolában is végeznek.

Bajnai Botond