A gyakori beszédhibákról, a digitális világ előnyeiről, illetve árnyoldaláról beszélt előadásában dr. Ráduly-Zörgő Éva, aki kihangsúlyozta, évről évre növekszik a beszédhibás gyerekek száma az óvodában, iskolában. Számukra fontos az időben kapott, szakszerű segítség.

Számos tényező járul hozzá ahhoz, hogy egyre több a beszédhibás gyerek, amit a szakemberek évről évre érzékelnek, mondta a „Cida bida deje ti” — Óvodás- és kisiskoláskori beszédzavarok a digitális érában című előadásában dr. Ráduly-Zörgő Éva nevelési szakpszichológus, logopédus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa az „Egészséges, de mégis másként fejlődik” címmel, a Boldog Scheffler János Központ által szervezett nemzetközi szakmai konferencia keretében. Az előadó rávilágított, hogy a beszédfejlődésnek van egy biológiai ritmusa, ezért nem jó, ha egymáshoz hasonlítgatjuk a gyerekeket, s nem szabad elfelejteni, hogy a biológiai meghatározottság szerint a fiúk és lányok között van eltérés a beszédfejlődés terén. A fiúknál 2,5 éves kor az a határ, amikortól megkésett beszédfejlődésről beszélhetünk, lányoknál ez a kétéves kor. A beszéd fejlődését számos dolog befolyásolja a biológiai adottságoktól a környezeti hatásokig. A digitális érában megváltozni látszik a beszédfejlődés, hiszen életünket behálózták a digitális eszközök, melyek mértékkel használva elősegítik életünket, azonban a túlzott használatuknak negatív következményei vannak. A gyerekeknél, ha nem megfelelően alkalmazzák ezeket a „kütyüket'', akkor a beszédfejlődésüket gátolhatják. Nagyon sok a képernyőhasználat a gyerekeknél, ezt korlátozni kellene, és azt is meg kellene szűrni, hogy milyen műsorokat nézzenek. Persze a reklámoktól nem kell őket eltiltani, de meg kellene válogatni, milyen reklámot sugároznak az adók. Vannak olyan reklámok, melyekben a gyerekek beszédhibásan beszélnek, és ezek a picik számára modellként szolgálnak, ezért elkezdik ezt utánozni. Gyakran bébiszitterként vagy szabad játék helyett használjuk a tévét, táblagépet, telefont. A gyerek nézi a mesét rajta, a szülő nem beszél hozzá, időnként egy-egy szót odavetnek, és annyi, s a gyerek is időnként odavet egy-egy szót a szülőnek, s ennyiből áll az egész beszélgetés. A mai gyerekek keveset játszanak csak úgy, szabadon. „Neki nem szabad unatkoznia, mert az unatkozás rossz” — halljuk gyakran a szülőktől, miközben a legutóbbi kutatások kimutatták, hogy nagyon jó, ha a gyerek időnként unatkozik, egy csomó minden — a fantázia és több más funkció — beindul benne.

Fontos a meseolvasás

A meseolvasás és -mondás fontosságát nem nagyon kérdőjelezi meg senki, de manapság általános tendencia, hogy a szülők beteszik a számítógépbe a kedvenc mesét, a gyerek meg nézi. Teljesen más funkciók indulnak be, ha a gyerek a hallott információt, ingert át kell alakítsa a kis buksijában képekké, reprezentációkká. Ez bizonyos módon megalapozza azt, hogy a későbbiekben olvasni, írni tudjon, mert ott is átalakításról van szó. A szülő a meseolvasással és -mondással leteheti ennek az alapját. Először akár kétperces mesékkel kell kezdeni a meseolvasást, persze nem akkor, amikor tele van energiával, hanem lefekvés előtt, amikor már megnyugszik a gyerek. Ki kell alakítani egy esti rituálét a meseolvasáshoz.

A szakember kihangsúlyozta, hogy az sem jó, ha órák hosszat ül a képernyő előtt, még akkor sem, ha olyan filmeket, műsorokat néz, amikből tanul, csak tudománynépszerűsítő műsorokat, csak állatokról, csak természeti jelenségekről. Azért nem jó, mert nem mozog a gyerek, egy helyben ül annyit, és köztudott, hogy a gyerekek idegrendszeri fejlődése mozgáshoz kötött, ugyanakkor a technológiai kütyük emberi interakcióktól vonják meg az időt, a gyerek pedig a beszédet a most divatos applikációkból tanulja. Nagyon fontos, hogy élő interakciókból, ember-ember közötti kapcsolatból tanulja meg a beszédet a gyermek. „Kutatások azt bizonyítják, hogy az egy év alatti gyerekeknél hatszorosra növeli a megkésett beszédfejlődésnek a rizikóját az, ha több mint egy órát néznek naponta tévét vagy képernyőt” — figyelmeztetett Ráduly-Zörgő Éva, aki azt is elmondta, hogy az utóbbi időben kollégái arról számolnak be, egyre nagyobb a beszédhibás gyerekek aránya, és évről évre ijesztően nő ezen gyerekek száma, ami a digitális éra következménye.

Fel kell világosítani a szülőket

Gyakran hallhatjuk, hogy a szülők elrontják a gyermeküket, azonban ez kissé erős megfogalmazás, mondja a szakember: „… inkább azt mondanám, a szülők nem tudják pontosan, mi is a fontos a gyerek számára ebben a digitális érában, beszippantja őket ez a sietség, ez a rohanás, ez a sok kütyü, ez a technológiai robbanás, és én úgy gondolom, hogy mi, szakemberek állandóan kellene szórjuk ezeket az információkat, amelyek el kellene hogy jussanak a jövendőbeli szülőkhöz is akár. Sőt, én arra gondolok, hogy líceumban kellene szórni egy-egy információt a jövendőbeli felnőtteknek, s persze a médiának is megvan a szerepe, minél több tudománynépszerűsítő műsort kellene szervezni, melyekben szakemberek szólalnak meg. Visszatérnék kicsit arra, hogy nemcsak az a gond, hogy dedósan beszélnek a nagyobb gyerekekkel, hanem az is, hogy az egész pici gyerekekkel nem beszélik a nagyon fontos dajkanyelvet, amire első életévükben szükség van, azt, amit ösztönösen a szülők éreznek akárhol a világon, hogy a gyerekeknek meg kell könnyíteni, hogy megértsék és ráfigyeljenek az emberi beszédre. Picit elnyújtottabban, picit lassabban, picit magasabb hangvétellel, de ezt csak egy és fél éves korig. Ha ezután is megmarad ez az úgynevezett dajkanyelv, akkor ez már fékező jellegű. Tehát mindennek megvan a maga ideje, amit be kell tartani, és nyilván erről a szülőket tájékoztatni kell, nincsen honnan tudják. Vannak dolgok, amikre ösztönösen ráéreznek, de vannak dolgok, amikre fel kell hívni a figyelmüket”.

Gyakori beszédhibák

Ráduly-Zörgő Éva előadásában a gyakori beszédhibákról is szót ejtett. Elmondta, hogy 2,5–3 éves korban a megkésett beszédfejlődés a legjellemzőbb, amikor a gyerek csak mutogat, kevés hangot ad ki, nem próbál megnevezni semmit, hangutánzókban vagy szótöredékekben beszél. 3–4,5 éves korban jellemző a megkésett beszédfejlődés, az átmeneti dadogás, ugyanakkor rávilágított arra is, hogy a helytelen artikuláció természetes élettani sajátosság. Elmondta, hogy a kétnyelvű családokban később alakul ki a beszéd, hiszen két nyelvet egyszerre tanul a gyerek. Ugyanakkor következetesen kell használni a két nyelvet, egyik szülő egyiket, másik a másikat. Az ilyen korú gyerekeknél érdemes szakember segítségét kérni, ha azt tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem lehet érteni, amit a gyerek mond, ha szótagokban vagy hangutánzókban beszél, ha nem kérdez, ha mutogat beszéd helyett, ha nem nézi vagy ha nagyon nézi a vele beszélőt.

A 4,5–6 éves korú gyerekeknél a dadogás, megkésett beszédfejlődés, diszfázia (alapvető nyelvtani hibák), pöszeség (hangcserék, hangok kihagyása vagy torz ejtése: fogközi oldalhangzós, orrhangzós) a jellemzőek. Ebben a korcsoportban a következő jelekre kell figyelni: a gyerek nem beszél mondatokban, dadog, nem tud utasításokat követni, több mint 10 hangot cserél, nem tudja érthetően közölni gondolatait, hallható/szemmel látható hangtorzításokat produkál.

6–7 éves korban a dadogás, a pöszeség (hangcserék: R/L/J, S/SZ; hangtorzítások: fogközi oldalhangzós, orrhangzós), a tanzavar-veszélyeztetettség a legjellemzőbb beszédhiba, mondta az előadó, aki rávilágított, hogy a következő felhívó jelekre kell figyelni: két vagy több hangcsoport helytelen ejtése, többszörös zöngétlenítés, alap nyelvtani szabályok következetes tévesztése, beszédhallási zavarok (diszlexiaveszélyeztető), részképességzavarok (térészlelés, verbális memória, finommotorika, auditív/vizuális figyelem fejletlensége).

A beszédet elősegítő tényezők

A beszéd kialakulását több tényezővel lehet elősegíteni, hangsúlyozta a logopédus. Fontos, hogy beszélni kell a gyerekhez, már az újszülötthöz is. Hozzájuk dajkanyelven kell beszélni, mely ösztönösen jön. Szintén sokat segít a mutogatás is a gyerek beszédfejlődéséhez, akárcsak az ismétlés, illetve a beszéd közbeni szemkontaktus. Fontos, hogy megteremtsük azt a környezetet, hogy tudjunk beszélgetni a gyerekekkel, ugyanakkor rávezessük őket a helyes beszédmodellre. 1–2 éves korban el kell hagyni a dajkanyelvet, a helyes beszédmodell kell, másként gátoljuk a beszédfejlődést. Szintén fontos a média szerepe, főleg azért, mert a reklám a kedvenc műsora a gyerekeknek, a bátorító visszajelzés, illetve a türelemmel történő meghallgatás, a napi mese mondása, illetve az elegendő mozgástér biztosítása a szabad játék érdekében. Amennyiben a szülő, pedagógus problémát tapasztal a gyerek beszédfejlődésében, beszédében, kérjen szakszerű segítséget, ezzel segíthet a legtöbbet a gyereknek, összegezte a szakember.

Sógor Beáta