Az elmúlt időszakban számos olyan véleménynyilvánítás született — leginkább online felületeken —, melyek szerint a világon több hónapja terjedő Covid-19 egy nem létező betegség, csupán egy olyan jelenség, amely félelmet és bizonytalanságot hivatott kelteni.

Az ilyen jellegű álhírek eloszlatása érdekében Zsuzsánna Pop-Márton, aki jelenleg Magyarországon él, megosztotta tapasztalatait a vírusfertőzéssel kapcsolatban, amelyen elmondása szerint ő és egész családja átesett. Az ő engedélyével közöljük a bejegyzését.

„Bár jelenleg Magyarországon élünk, szatmáriak vagyunk, s a szívünkben Szatmárnémeti az otthonunk. Ezért is írtam a szatmáriak által egyik legjobban ismert csoportba, hogy ne pánikoljanak, de vigyázzanak magukra. Mivel sokan azt hiszik, hogy a Covid-19 nem létező betegség, és hogy senkit sem ismernek, aki fertőzött lett volna, hát akkor tudatom veletek/önökkel, hogy létezik, és nem veszélytelen. Mi voltunk covidosok.”

A családtagok mindegyikénél, kisebb-nagyobb eltérésekkel, azonos tünetekre lettek figyelmesek: „Frej manó 3 és fél éves, előbb hőemelkedés, majd torokfájás jelentkezett nála, majd ezt követte a száraz köhögés. Éjjel volt a legrosszabb, 2 hét alatt nem enyhült semmi köptetővel, majd antibiotikumot kapott (eddig egyszer kapott antibiotikumos kezelést, 5 hónaposan), inhalálni kellett, sokszor naponta. Én mint asztmás, szinte alig kaptam levegőt, sípolt a tüdőm, csak ülve tudtam aludni. Körülbelül 10 éve nem szedtem be még egy fájdalomcsillapítót sem, erre most szteroidos asztma sprayre meg antibiotikumra volt szükségem, inhalátoros kezeléssel kiegészítve. Anyum 75 éves, soha nem köhögött, soha nem volt tüdőgyulladása, most majdnem megfulladt a száraz köhögéstől, és mindkét tüdejét megtámadta (ő kapta a legtöbb antibiotikumot, három adagot). Erol, a nagy fiam enyhén sípolt és szárazon köhögött. Bandi, a férjem úszta meg a legenyhébben: láz, torokfájás, izomfájdalom. Három nap alvás, és túl volt rajta, de két hét után visszaesett, és ugyanez volt a lefolyása. A háziorvosunk, aki belgyógyász a városi kórházban, szintén megbetegedett az egész családjával együtt. Utólag szólt, hogy 99%-ban covidosok voltunk. Szerencsénk volt, hogy még nem volt vesztegzár, így fogadtak minket a tüdőgondozóban, ennek köszönhetően meggyógyultunk. Ezt megelőzően a férjem a munkája miatt szinte állandóan Olaszországban tartózkodott. Ennek ellenére mintha a kicsi révén fertőződtünk volna meg. Sajnálom, hogy vannak olyanok, akik nem vették komolyan, és olyanok is, akik még mindig azt hiszik, hogy ez az egész kitaláció. Számukra az lenne a bizonyíték, ha belehaltunk volna” — zárja gondolatait Zsuzsánna.

Reméli, hogy a megrázó élmények megosztása által sikerül rávilágítani a valóságra, és felhívni az emberek figyelmét a valós veszélyre, a megbetegedés megelőzésének fontosságára.