A szeptember 19–20-án zajlott 24 órás ultramaraton országos szintű kezdeményezés volt, és egy igazán nemes célt szolgált, hiszen pénzt lehetett gyűjteni autizmussal diagnosztizált gyerekek fejlesztését segítő projektek támogatására. A Szatmárnémetiből induló Debreni Sándor (Debi) elmondta lapunknak, hogy örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez, hiszen mindig is szerette a kihívásokat, különösen akkor, ha azok egy olyan nemes célt szolgálnak, mint a gyermekek megsegítése. 

A saját maga elé kitűzött célról elmondta, hogy magát a maratont nagyon nehéznek érezte, ennek ellenére maximálisan elégedett a teljesítményével. „Ami a végeredményt illeti, teljes mértékben elégedett vagyok a teljesítményemmel. A maratont úgy terveztem, hogy 24 órán belül, 1–2 órás pihenővel, nagyon kevéssel az idő lejárta előtt fogom teljesíteni. Terepként a szatmári strand környékét választottam. Futás szempontjából ideálisnak ígérkezett, hiszen végig egyenletes az út, az emelkedések minimálisak így azok nem jelentettek akadályt. A tervem azonban felborult, ugyanis sajnos időközben terepet kellett váltanom, amikor a betervezett táv feléhez értem, mivel rám sötétedett, a látási viszonyok egyáltalán nem voltak kedvezők, kísérőm pedig azon az útszakaszon nem volt. Emellett a földes útszakaszon sajnos több alkalommal is felbukkantak bárány méretű kóbor kutyák. Értelemszerűen az ember több leszaladt kilométer után már nem képes őket civilizált módon távol tartani, bántani pedig végképp nem akartam őket, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy hátrahagyták őket. Így a távolság első felét földes úton tudtam megtenni, ezt követően kénytelen voltam áttérni a betonra. Tudni kell, hogy a beton futás szempontjából nagyon megterheli a lábakat hosszú távon, ez megmutatkozott az én teljesítményemen is, főképpen az utolsó kilométereken. Ezáltal ahhoz, hogy tartani tudjam a tempómat, ki kellett iktatnom a betervezett hosszú szüneteket. Ennek ellenére sikeresen teljesíteni tudtam az első ultramaratonomat szintidőn belül, 18 óra alatt 106 kilométert tudtam leszaladni. Számomra ez az eredmény több szempontból is értékes, hiszen amatőrként nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá, emellett pedig tudtam, hogy a futás által egy igazán nemes célt szolgálok, mégpedig az autizmusban szenvedő gyermekek megsegítését” — magyarázta Debi. 

Debreni Sándor elmondta, hogy a maratonról a szomszédjától, Kozma Adriantól hallott, aki szintén részt vett a megmérettetésen, hozzátéve, hogy a Szatmárnémetiből induló csapat tagjai számára valóságos példaképek. „Amatőrként egyedül elindulni egy ilyen jellegű versenyen egyáltalán nem ajánlatos. Mivel csupán hét napom volt felkészülni a megmérettetésre, voltak kétségeim, hogy teljesíteni tudom-e. Mint minden verseny előtt, most is azt tartottam a legfontosabbnak, hogy sérülés nélkül tudjam teljesíteni a versenyt. Az ilyen versenyeken nagyon fontos a táplálék, ezen belül is a szénhidrát- és a folyadékbevitel. Ezt úgy kell elképzelni, mint az autót. Ha nincs üzemanyag, az autó nem működik. A verseny ideje alatt a folyadékbevitelt meg tudtam oldani, a szénhidrátbevitellel adódtak azonban nehézségek. Ez leginkább a terepváltás időszakában mutatkozott meg, amikor megjelentek az ember legjobb, igazán nagy méretű barátai. Az egész verseny ideje alatt 7795 kalóriát vesztettem, így nem meglepő, hogy a verseny végeztével folyamatosan éhes voltam. Folyamatosan figyelnem kellett a sótabletta- és a BCAA-bevitelre is, ami az izomzat munkáját segíti elő. Szerencsére azonban a Szatmárnémetiből induló másik csapat tagjai, Kurtinecz Leó Levente és Hodas Erzsébet rengeteget segítettek, hiszen számos tanáccsal láttak el a verseny kezdete előtt. Külön köszönetet szeretnék mondani Márk-Nagy Jánosnak, aki elküldte nekem a saját felkészülési tervét, továbbá barátomnak és edzőtársamnak, Szász Lórinak, aki szintén rengeteg útmutatással és tippel szolgált a verseny előtt, hogy a lehető legjobb formában versenyezzek. Emellett a családomnak is hálával tartozom. Feleségemnek, Debreni Helgának, aki 85 megtett kilométer után biciklivel kísért el, és kislányommal, Debreni Csengével, illetve a családi kis kedvencünkkel, Marcipán nevezetű kiskutyánkkal biztosították a szükséges táplálék- és folyadékellátmányaimat napközben. Nem szabad megfeledkeznem unokaöcsémről, Vaida Zsoltról sem, aki futva kísért jó pár kilométeren át az esti órákban. Azt kell hogy mondanom, hogy nélkülük nem sikerült volna teljesítenem az ultramaratont. Annak ellenére, hogy ők más terepen teljesítették a kihívást, örülök, hogy velük együtt, Szatmárt képviselve részt vehettem ezen a megmérettetésen” — mondta az ultramaratont teljesítő amatőr versenyző. 

Mint azt Debreni Sándortól megtudtuk, a verseny sikeressége a kiváló szervezésnek, a bírák hatékonyságának és profizmusának az eredménye. „A résztvevők mellett külön dicséret jár a szervezőknek is. Véleményem szerint lenyűgöző munkát végeztek, hiszen több mint ezer futó vett részt az eseményen harminc megyéből, emellett pedig külföldön élő román állampolgárok is igazán szép számban csatlakoztak. A futók számára létrejött egy WhatsApp-csoport, ahová folyamatosan érkeztek az információk, amelyeket egy igazán szigorú, de annál profibb bírói csapat ellenőrzött. A futóknak napközben kétóránként, éjjel 12 óra után pedig négyóránként kellett elküldeniük az addig összegyűjtött kilométerek számát és az időt, ami alatt megtették az adott távot. A bírók mindvégig tartották bennünk a lelket, bármilyen jelzésre azonnal reagáltak és segítettek, és mindezt teljesen ingyen csinálták. A szervezők minden egyes információt nyilvánosan publikálnak, nyomon lehet követni jelenleg is, hogy melyik versenyző hogyan teljesített, továbbá hogy eddig mennyi pénz gyűlt össze. Az adakozási lehetőség még egy hétig fennáll, így aki szeretné, ezen a héten még támogathatja a gyermekeket, adományozni a shorturl.at/dqsx5 linken lehet. Én személy szerint azt szeretném kérni, hogy akinek módjában áll, még ha csak egy minimális összeggel is, de támogassa a gyermekeket, ezáltal nemcsak nekik, de az őket gondozó szülőknek is segítséget tudunk nyújtani. Mindenki tisztában van azzal, hogy egy egészséges gyermek nevelése is nagy anyagi költségekkel jár, ezek azonban eltörpülnek egy autizmusban vagy bármilyen más betegségben szenvedő gyermeket gondozó család kiadásai mellett. Így bátorítani szeretnék mindenkit, hogy támogassa az ilyen jellegű kezdeményezéseket” — hangsúlyozta Debreni Sándor.

Kallós András