Miért nem állhatnak meg a kimeneteli vonalon a vidéki buszok a Iuliu Maniu utcában? Hol is állhatnának meg a vidéki járatok, már ha lenne megállási engedélyük az útvonalukon? A periurbán járatok visszanyerése érdekében ADI-t alakít a városvezetés.

Nem élnek a Martirilor Deportaţi utcai, a pusztadaróci, lázári, szamosdarai, atyai járatok számára fenntartott autóbusz-megálló megszüntetésekor a városvezetés részéről elhangzott, piacmegkerülési javaslattal a szállítók — a „kimeneteli vonalon” a Szamos jobb partján a legelső megálló az István téren van. Akinek pedig az „túl messze” van, az a Golescu utcai (egyébként rendbe tett, több busz-kisbusz megállására alkalmas, padokkal ellátott, „igazi”) buszmegállóban ül(het) fel a menetrend szerinti járatra, s kényszerű városnéző sétaként átkocsizik a Szamos bal partjára, majd onnan vissza ismét a jobb partra, végiggurul a Martirilor Deportaţi utcán, majd a Iuliu Maniu (Rozelor) utcára kikanyarodva és az István teret érintve indul hazafelé. A vidéki járatok megállóival kapcsolatos gondok — pontosabban hiányosságok — azonban nem új keletűek, lassan tíz évre nyúlnak vissza.

Ha vihart nem is kavart, de nagy elégedetlenséget szült és felháborodást váltott ki a Martirilor Deportaţi utcai, megyeközi járatok számára fenntartott autóbusz-megálló megszüntetése. Az útra tett vagy városnéző buszsétára kényszerülő ingázók (diákok, Szatmárnémetiben dolgozók) felháborodásának nemcsak maguk az érintettek, de vidéki önkormányzati vezetők is hangot adtak, úgy érezve és fogalmazva, hogy „a vidékiekkel nem törődik senki”. E kijelentésre reagálva kereste meg szerkesztőségünket Maskulik Csaba városmenedzser, megfogalmazva egyrészt a polgármesteri hivatal álláspontját a megszüntetett buszmegállóval kapcsolatban, másrészt pedig rávilágítva a vidéki járatok szatmárnémeti megállóival kapcsolatos, sokkal régebbi gyökerű gondokra és a tervekre is. „Amikor a buszmegálló megszüntetéséről szóló döntés megszületett, messze nem arról volt szó, hogy a vidékiekkel nem törődik senki, hiszen tavaly augusztusban, a Zárda-templom felújításakor épp a vidékiekre való tekintettel és a pusztadaróci polgármester kérésének eleget téve alakítottuk ki az ideiglenes — hangsúlyozom: ideiglenes! — megállót a Martirilor Deportaţi utcában a Zárda-templom előtti, megszüntetett megálló helyett” — fogalmaz, hozzátéve: a hely adottságát, az ingázók viselkedése miatti lakossági és az üzlet-irodaház épülettulajdonosának többszörös panaszát figyelembe véve döntött úgy a közlekedési bizottság, hogy felszámolja az ideiglenes megállót. „Lehet, hogy elhelyezkedésileg jó helyen van, viszont az az utcarész messze nem felel meg egy normális, civilizált buszmegálló kialakításának, nincs hová legalább egy padot felállítani, fedett részt kialakítani — nem mellesleg ezek igényét szinte naponta megfogalmazzák az ingázók. Hasonló okok miatt nem engedélyezzük a sokat emlegetett megálló használatát a Iuliu Maniu utcában, az Al Capone vendéglő előtt, ahol a legszűkebb az utca — igaz, a szemközti oldalon, a bejöveteli vonalon megállhatnak a vidéki járatok, mert ott csak leszállnak az utasok, a buszok pedig mennek is tovább, nem állomásoznak öt-tíz perceket, várva a menetrendbeli indulási időpontot egyfajta „pályaudvarként”, mint tették a Martirilor Deportaţi utcában is” — magyarázza.

Szavai nyomán pedig kiderül az is, hogy a vidéki járatok városi megállóival kapcsolatos problémák közel tíz évre nyúlnak vissza, ugyanis amikor 2009-ben a cégek elnyerték a megyei szállítások jogát a Szatmár Megyei Tanácstól, főleg a város menti településekről, az útvonalengedélyben nem is kértek (s logikusan nem is kaptak) semmiféle megállási engedélyt a bejelentett útvonalakon — egyetlen megállóként a szatmárnémeti autóbusz-állomás volt csak feltüntetve (de hogy melyik a létező négy közül, azt nem tudni, mert cím nem volt mellékelve). „A törvény értelmében a megyei buszjáratok csak és kizárólag az általuk bejelentett, címmel megjelölt megállókban állhatnak meg, és a város nem engedélyezheti ezen járatok megállását olyan buszmegállókban, amelyeket a helyi tömegközlekedési vállalat használ, külön megállókat kell létrehozni a vidéki járatok számára. „Nem törődve a vidékiekkel” engedélyeztük, hogy bizonyos transurbanos megállókat ők is használjanak — persze az már más kérdés, hogy ezek a járatok a mai napig megállnak más megállókban is, sőt, van, amit állomásozásra is használnak. És az is más kérdés: a megyei tanács és a RAR miért nem tesz eleget feladatának, s miért nem ellenőrzi, hogy a kis- vagy nagy buszon valóban csak annyian utaznak-e, ahány ülőhely van. Merthogy a törvény ezt is szigorúan előírja, és „túlzsúfolás” esetén vissza lehet és kell is vonni az érintett cég működési engedélyét. De ne sepregessünk más ajtaja előtt. A Găman Mihály polgármester által is felvetett közösségközi fejlesztési társulás (ADI) kialakításán most dolgozunk, hogy 2019-ben pályázhassunk a periurbán járatok visszanyerésére — azaz a helyi közszállítási vállalat végezze ezt a szolgáltatást (mint anno), a járatokat az érintett település igényeinek és elvárásainak megfelelően kialakítva, de jelentősen olcsóbb jegy- és bérletárakat alkalmazva” — mondja.

Szabó Kinga Mária