Egy nemzeti liberális képviselő kötelezővé tenné a bölcsődékben és az óvodákban kamerás megfigyelőrendszer működtetését; a kamerákon keresztül a szülők is bekukkanthatnának a hétköznapokba.

Egy nemzeti liberális párti képviselő kötelezővé tenné kamerás megfigyelőrendszerek működtetését a romániai bölcsődékben és óvodákban. Az ebben a hónapban benyújtott javaslata szerint, amennyiben a szülők több mint fele egyetért ezzel, felszerelnék az oktatási intézmények tantermeit kép és hang közvetítésére egyaránt alkalmas kamerákkal, a szülők pedig „élő közvetítésben”, amolyan „Big Mother”-ként online is nyomon követhetnék gyermekeiket, bármikor „bekukkanthatnának” a termekbe a kamerákon keresztül. A bölcsődék és óvodák folyosóit, dísztermeit, tornatermeit és étkezőit szintén felszerelnék ilyen rendszerrel, ehhez azonban már nem kellene a szülők beleegyezése. A javaslat szerint a kamerás megfigyelőrendszer kiépítését az oktatási tárca költségvetéséből finanszíroznák, hozzáférést pedig az óvodán kívül csak a szülők és szükség esetén a hatóságok kapnának a felvételekhez.

Raeţchi Ovidiu Alexandru képviselő azzal magyarázza a megfigyelőrendszer szükségességét, hogy az elmúlt években több olyan esetre is fény derült — például több bukaresti intézményben és egy jászvásári bölcsődében is —, amelyekben a gondozók, pedagógusok szóban vagy fizikailag is bántalmazták a rájuk bízott gyerekeket. A javaslat kiötlője szerint az ilyen eseteket el lehet kerülni, ha kamerákkal szerelik fel az intézményeket.

„Nem támogatom az ötletet, bár felvetődött már az intézményünkben. Külföldön, olyan országokban, ahol az intézmények már bevezettek hasonló rendszert, rengeteg konfliktust szült a kamerás megfigyelés, aminek az oka nem az volt, hogy a pedagógusok rosszul bántak a gyerekekkel” — magyarázta megkeresésünkre Lieb Andrea óvónő, a Hám János Óvoda vezetője. Mint kiderült, azok a szülők, akik nap közben is megfigyelhették, hogyan zajlanak a tevékenységek, foglalkozások az óvodában, csak a saját csemetéjükre fókuszáltak, így ha például az óvónő a gyermekük kérésére nem fordult azonnal hozzá, mert például egy másik óvodással volt elfoglalva, akkor a hozzátartozók rögtön elhanyagolásra panaszkodtak, arra, hogy a pedagógus nem foglalkozik megfelelően a gyerekekkel — ezekből az esetekből nem egy feljelentés is született. „A kamerás megfigyelést nem tartom túl jó dolognak, viszont azt igen, hogy a szülők is részt vegyenek olykor a foglalkozásokon, látogassák meg a gyerekeket nap közben” — mondta az igazgató. Az oktatási intézményben egyébként ezzel a lehetőséggel bármikor élhetnek a szülők, de ritkán teszik meg.

Sok szülő azonban támogatná a javaslatot. „A gyermekem még csak óvodába készült, amikor hallottam, hogy egy frissen nyílt szatmári bölcsődében működik a kamerás megfigyelési rendszer, aminek az ötlete nekem nagyon tetszik. Azóta már lassan az első óvodai év végére érünk, és bár elégedettek vagyunk az intézménnyel, néha úgy érzem, nem ártana, ha be tudnék kukucskálni a terembe kamerákon keresztül. Kicsi gyermek lévén, aki az elmúlt hónapokban tanult meg beszélni, még nem sokat mesél arról, hogyan telt a napja, így legalább magam is megbizonyosodhatnék arról, hogy jól érzi magát, kiveszi a részét a játékból és a foglalkozásokból” — magyarázta egy szatmári kiscsoportos óvodás édesanyja.

Pro és kontra

A kamerás megfigyelőrendszer mellett és ellen több érvet is fel lehet hozni. Mellette szól, hogy egyfajta plusz biztonságérzetet adna a szülőknek, hiszen így bármikor „rá tudnának nézni” a gyerekre, pontosan tudnák, hogy mi történik nap mint nap a bölcsődei, óvodai csoportban, látnák, hogyan viselik gondját a csemetéjüknek. Azt is láthatnák a szülők, hogyan viselkedik a gyermekük nélkülük, hogyan találja fel magát a kortársai között. Emellett pedig gátat lehetne szabni az abúzusoknak, kiderülhetne, ha egy pedagógus nem viselkedik megfelelően a gyerekekkel.

Ellene szól viszont, hogy a túlságosan aggódó szülők vélhetően rengeteg energiát és időt fordítanának arra, hogy nyomon kövessék gyermeküket az esetleges hibákat keresve, így nem tudnának megfelelően koncetrálni a saját tevékenységeikre.

A szülők és a pedagógusok közötti kapcsolatnak a bizalomra kell alapulnia. Kamerákkal vagy azok nélkül, a szülők bizalmatlansága hatással lenne a gyermekeknek az óvodához való viszonyára. A kamerás megfigyelés lehetősége a túlságosan aggodalmaskodó szülők esetében még inkább megerősítené a „túlféltés” érzését. A folyamatos megfigyelés tudata, hogy a szülő mindent lát, ugyanakkor minden bizonnyal egyfajta diszkomfortérzést nyújtana a gyermekeknek és a pedagógusoknak egyaránt.

Bumbuluţ Krisztina