A kisgyerek, amikor első lépését megteszi, még nem tudja, hogy felette — ha láthatatlanul is — ott van a betlehemi csillag, amelyik a Kisjézushoz vezet. Az élet — már gyerekkortól — egy hosszú zarándoklat Betlehem felé: egy pásztorút, egy háromkirály–járás, egy boldogságkeresés, egy szeretetgyakorlás, hogy eljussunk a Kisjézus jászolához, akinek pillantására újjászületünk. A jászol minket is körülvesz, körülölel, melegít, a jászol a teljes és tökéletes boldogság otthona. Ez az az otthon, amit keresünk egész életünk során, itt lobban fel, ami tiszta szerelmünk. Itt érnek véget a csalódások, a sikertelenségek, itt találjuk meg magunkat a családi békében, itt találjuk meg otthonképünket.

Úton Betlehem felé gyakran érünk útkereszteződésekhez, ahol mindig választani kell. Nem könnyű ez, hiszen a sötétségben kell keresni a fényt. Újabb megpróbáltatások jönnek a napi küzdelemben. Megbotlunk, de felállunk újra. A földi pályán minden ember szabad akarattal halad a bizonytalan utakon. Csak a Betlehem felé vezető út vezet a biztos célba. A földi öröm, a földi boldogság sosem tökéletes, mi mégis mindig a tökéletesre vágyunk. Sorsunk más és más irányú, más és már irányból igyekszünk a csúcsra, de ott is gyakori a magány. Csak Betlehemben vár az újjászületés lehetősége, a Kisjézus jászolánál.

Gyakran úgy érezzük, hogy belefáradtunk a háromkirály–járásba, úgy érezzük nem bírjuk tovább. Nem tudjuk még, hogy az élet ajándék, titok, küzdelem, de nem céltalan. Senki sem él hiába, mindenkinek küldetése van. Szeretni születtünk: az, aki nem szeret, nem Betlehem felé halad. A globalizáció akkor fog megtörténni, amikor a föld összeér az éggel — hangzik a bölcs mondás. Minden ember egy földi gyertya. Mindenkinek annyit ér az embersége, amennyit életével bevilágít. A betlehemi csillag fénye a lelkeket világítja be. A csillag fénye meggyújt egy földi gyertyát, amelyről továbbterjed a láng.

Haladunk a háromkirályok útján egyedül, családban, közösségben, nemzetben, a történelem részeként megállíthatatlanul. Közben egyének, családok, közösségek, nemzetek, népek tűnnek el, helyükbe újak születnek, hogy teljes legyen a világ.

Pásztorok, bölcsek, Józsefek és Máriák vívnak háborúkat és teremtenek békét. Hősök, áldozatok, Heródesek jönnek és mennek, kétezer év után sem érkezünk meg Betlehembe. Örök változásokban haladunk a betlehemi csillag útján küzdelmek és áldozathozatalok buktatóin és még mindig nem vesszük észre, hogy csak a szeretet örök.

Karácsony közeleg? Hányan remélik, hogy végre megérkeznek a betlehemi jászolhoz, ahol szembe nézhetnek a Megváltóval, hogy eljöjjön számukra az újjászületés? Hányan vannak, akik nem az alkalmat keresik az ünneplésre, hanem valóban a megváltást keresik: a Józsefek és a Máriák, a pásztorok és a bölcsek, akik ha összefognak, legyőzik a Heródeseket? Hányan vannak, akiknek karácsonykor kigyúl szívükben a szeretet lángja, a láng, amelyik sohasem lankad el? Itt az alkalom, hogy véget érjen a háromkirályok–útja, hogy a csillag megálljon egy ház felett, ahova egy csendes éjen leszáll a menny angyala és elhozza a hírt: a Megváltó megszületett.

 Elek György