Február 11-én, a Boldogságos Szűz Mária Lourdes-i jelenésének napján, a betegek nemzetközi világnapján a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye közös imádságra és ünneplésre hívta a híveket a szatmárnémeti székesegyházba. Az Ígéret Évéhez kapcsolódó lelkipásztori program részeként megtartott alkalom különösen a betegekért és mindazokért szólt, akik szolgálatukkal mellettük állnak.

Az ünnepi szentmisét megelőzően gyónási lehetőség állt a hívek rendelkezésére, amellyel nagyon sokan éltek. A 18 órakor kezdődőtt püspöki szentmisén jelen voltak betegek és hozzátartozóik, orvosok, betegápolók, valamint a betegek szolgálatában tevékenykedő önkéntesek és segítők.

A szentmise elején Schönberget Jenő püspök köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy a Lourdes-i Szűzanya emléknapja és a betegek világnapja a vigasztalás, az irgalom és a remény ünnepe. Arra hívta a jelenlévőket, hogy ezen az estén különösen is imádkozzanak azokért, akik betegek, magányosak vagy félelemmel küzdenek, és azokért is, akik mellettük vannak és szeretettel gondoskodnak róluk. Kiemelte: a Szűzanya példája arra emlékeztet, hogy senki nincs egyedül a szenvedésben, mert Isten mindig kész vigaszt és erőt adni.

Homíliájában a főpásztor a szentírási olvasmányok üzenetére építve a vigasztalás és az élet bőségének isteni ígéretéről beszélt.
Izajás próféta szavait idézve – „Amint az anya vigasztalja gyermekét, úgy vigasztallak én is titeket” – Isten anyai gyengédségére irányította a figyelmet, amely különös módon jelenik meg Lourdes-ban, ahol oly sok szenvedő tapasztalta meg a gyógyulás és a remény kegyelmét. Az evangéliumban felhangzó kánai menyegző története kapcsán rámutatott: Jézus első csodája nem csupán egy múltbeli esemény, hanem annak jele, hogy Isten a hiányból bőséget, a szorongásból örömöt, a félelemből reményt tud fakasztani. Ahogyan a vízzel telt korsók borrá változtak, úgy alakulhatnak át a mi félelmeink és fájdalmaink is vigasztalássá és bizalommá, ha Mária közbenjárásával Krisztus elé visszük őket.

Jenő püspök külön szólt az egészségügyi dolgozókhoz és a beteglátogatókhoz, akik szolgálatukkal nap mint nap a kánai csoda folytatói: gondoskodásuk által életet és reményt közvetítenek. A családtagok, önkéntesek és ápolók apró figyelmességei – egy mosoly, egy érintés, egy imádság – Isten irgalmának látható jeleivé válhatnak.

A szentbeszéd végén a főpásztor idézte XIV. Leó pápának a betegek világnapjára írt üzenetét: „Forduljunk imádságunkkal a Boldogságos Szűz Máriához, a Betegek Gyógyítójához; kérjük segítségét mindazokért, akik szenvednek, akik együttérzésre, meghallgatásra és vigasztalásra szorulnak, és könyörögjünk közbenjárásáért ezzel az ősi imádsággal, amelyet családi körben szoktunk imádkozni mindazokért, akik betegek és fájdalmak között élnek:

Édesanyám, ne távolodj el, ne vedd le rólam tekintetedet!
Jöjj velem mindenhová, és soha ne hagyj magamra!
Te mindig oltalmazol igazi édesanyámként,
eszközöld ki számomra, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek
megáldjon engem!”

A szentbeszédet követő hívek könyörgéseiben imádkoztak a testi-lelki gyógyulásért, valamint mindazokért, akik hivatásszerűen vagy önkéntesen a betegek szolgálatát végzik.

Az egyetemes könyörgések után került sor a felajánlási körmenetre, amelyben különböző szimbolikus adományokat hoztak a főpásztorhoz és helyeztek el az oltáron.
A szentségi betegellátó Jézus gyógyító jelenlétét idézte, aki maga is végigjárta a szenvedés útját, és ma is a kiszolgáltatott ember mellé áll.
A vérnyomásmérő a figyelmes, együtt érző jelenlét fontosságát fejezte ki: a beteg nem csupán szakszerű ellátásra, hanem tiszteletteljes meghallgatásra és szeretetteljes közelségre is vágyik.
A Szentírás az ószövetségi és újszövetségi találkozások tanúságával Isten rendíthetetlen hűségére emlékeztetett, aki a próbatételek idején sem hagyja magára népét.
A homokóra a betegekkel töltött értékes idő és a csendes, alázatos szolgálat jelképe: a nem siető, hűséges jelenlét gyakran többet mond minden kimondott szónál.
A gyertya Isten világosságát jelzi, amely a sötétségből kivezeti az embert, és amelynek fényét nekünk is tovább kell adnunk otthonainkban és a betegágyak mellett.
A kézműves tartó a gondoskodó szeretet apró, de annál beszédesebb jeleként jelenik meg, az irgalmas szamaritánus példájára utalva: meghívást kaptunk arra, hogy észrevegyük a körülöttünk élők testi-lelki szükségleteit.
Végül a kenyér és a bor, a föld termése és az emberi munka gyümölcse került az oltárra, amelyhez a jelenlévők jelképesen hozzátették életük örömeit és terheit, hálájukat és fájdalmukat egyaránt.

A szentmiséhez – a szokott feltételek teljesítése mellett – teljes búcsú is kapcsolódott, amelynek kegyelméért a szentmise végén a jelenlévők közösen imádkoztak.

A betegek világnapja ismét alkalmat adott arra, hogy egyházmegyénk közössége együtt forduljon a szenvedők felé, és az Ígéret Évének lelkületében megerősítse, hogy Isten hűséges ígéreteihez, és szeretete a legnehezebb élethelyzetekben is megtart.

Hírszerkesztő

(Fotók: szatmariegyhazmegye.ro)