Huszonöt éve lovagolnak politikusok és kampányoló polgármesterek a Szatmárnak is kedvező hármashatár övezetről, ám a beruházók ezt az adottságot nem tartják akkora erénynek.

A Romániába érkező külföldi befektetőket nem érdekli, hogy Szatmár megye a román-magyar-ukrán határ közelében fekszik, mint ahogyan a Duna mentén lévő, dél-romániai megyéken is átsiklanak, ha beruházni akarnak. Az országos cégbíróság statisztikai adataiból sokkal inkább az látszik, hogy a külföldi tőke a nagy és a nagyon nagy romániai városokat szereti, ahol kedve szerint válogathat munkaerőben, ahol a város méreteiből kifolyólag fejlettebb az infrastruktúra és ahol képzettebbek a leendő munkavállalók, az ukrán, meg a magyar határ közelsége helyett pedig bőven elég a beruházók számára csak a magyar határ közelségének megléte. Az idei első félévi adatok szerint a dobogó első három fokán Bukarest, Ilfov és Temes szerepel, a sereghajtók Teleorman, Tulcea, de Kovászna és Szilágy megye is. A külföldi nagytőke szereti még Kolozs, Bihar, Arad, Iaşi, Konstanca, Brassó és Prahova megyéket, azaz azokat a nagyvárosokat és vonzáskörzetüket, ahol autópálya, de legalábbis jól kiépített vasúti hálózat és megfelelő kapacitású közműhálózat van. Szatmár megyében harmincnégy külföldi cég telepedett meg ennek az évnek az első felében, ugyanannyi mint Hunyad megyében, de valamivel kevesebb mint Máramarosban. Tizenhárom olyan megye van ma Romániában, ahol az év első hat hónapjában ötvennél több cég telepedett meg és tizenhét olyan, ahol húsznál is kevesebb.

Princz Csaba