Május tizenhatodikán délelőtt a Szatmár-Szigetlanka Református Egyházközségben tizenhat ifjú készült nagy izgalommal a kérdések megválaszolására. Rácz Ervin lelkipásztor, miután megköszönte a keresztszülők és szülők bizalmát, Péter apostol első levele 3. fejezetének 15. verse alapján hirdette az igét, majd négy gondolatot helyezett a gyülekezet szívére: „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számonkéri tőletek a bennetek élő reménységet.” A krisztuskövetés egy ellenkultúra is, melyben nemet mondunk a bűnre, a bálványimádásra és a megfélemlítésekre. Krisztust megszentelni a szívünkben azt jelenti, hogy nem hobbikeresztyénséget élek, hanem életem közepe Ő. Ez a konfis közösség egy jó csapat, de igazán együtt csak akkor maradhat, ha Jézus lesz a csapatkapitány. A bennünk levő reménység számonkérésének lehetősége az élet minden idejében és területén megtörténhet. A világ tőlünk vár reményteljes válaszokat. Milyen válaszokat vár? Egy történet szerint egyszer egy ötéves gyermeknek testvére született, s amikor a szülei hazahozták, arra kérte őket, hagyja őket kettesben. Persze a szülők a résen figyeltek és hallgatóztak, hogy lássák, mit tesz, és mit mond a kistestvérének. Ezt hallották: „Kicsi, mondd meg nekem, hogy milyen az Isten, mert már kezdem elfelejteni.”
A lelkipásztor a Halott Pénz nevű zenekar ismert soraival fejezte be az igehirdetést: „Én ott leszek, mikor feladnád/ Amikor a fejedet lehajtanád/ Én már nem hagylak el, mert/ Az életem összenőtt veled teljesen.” A kátésok válasza a bizonyságtétel végén ez volt: „Hű lenni nékem, tudom, nehéz,/ De szívem lássad, hű lenni kész./ Járva az utat, ha botlanék,/ Emelj magadhoz, keresztedért.”
Nagy Norbert gyakornok lelkipásztor is biztatta a konfirmandusokat a 27. zsoltár 4. versével: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.”
A kiskátéból, Heidelbergi kátéból feltett kérdések, a kért bibliai aranymondások és énekek elmondása, eléneklése után bátran és erős hangon megfogadták: „Református magyar vagyok, amíg élek, az maradok…” Kézrátétel és áldás következett, majd Ambrus Krisztina a konfirmandusok nevében elmondta, hogy rátalált a mennyei Atyára, aki minden helyzetben vele van, mellette marad. Olyan dolgokat tanult az elmúlt években, amiket élete folyamán gyakorlatba tud ültetni. Csorvási Béla főgondnok szintén biztatta a konfis csapatot: Jézus a mi légzsákunk, biztonságunk. Vaida Zsanett ifjúsági elnök felhívta a figyelmet az egyházközség Facebook-oldalán megtalálható jelzésre, spontán üzenetre: mindig nyitva! Isten az, aki mindig tárt karokkal vár bennünket, a nap 24 órájában. Papp Krisztina kántornő áldásról szóló éneke után a nemzeti imádság eléneklésével ért véget a felemelő alkalom.