Senki nem tudja mi lesz a végkifejlete a vízbeömlés miatt omlásveszélyessé vált parajdi sóbánya ügyének. Márk-Nagy János szatmárnémeti ökológus foglalta össze a szinte csak kérdések jellemezte helyzetet.

Hogy mi történt, azt mindenki tudja, de hogy mi lesz, azt senki sem. A parajdi sóbánya fölött egy 500 méteres szakaszon elfolyó Korond patak május végén megáradt, hozama százszorosára nőtt, a meder vékony talaját elmosva sóra akadt és oldani kezdte, az így keletkezett üregen át másodpercenként hatvan köbméter vizet zúdítva a bányaüregbe.

Ez azt jelenti, hat nap alatt huszonötmillió köbméter víz folyt be a 7 szinten, 2,7 kilométer mélyen a föld alá nyúló hatalmas parajdi sóbányába, aminek súlyos következményei már vannak és még súlyosabb, most még beláthatatlan következményei lesznek is. Szatmárnémeti ökológust kérdeztünk, mi lehet a végkifejlete ennek az ökológiai katasztrófának.

Márk-Nagy János az Erdélyi Kárpát Egyesület – Szatmárnémeti alelnöke szerint biztosat senki nem tud mondani a bányakatasztrófa további alakulását illetően. Precedens nincs, a sóbányák sorsa az előbb-utóbb megtörténő beomlás (pl. Marosújvár, Aknasugatag, vagy Aknaszlatina) de vízbeömlés kiváltotta omlásról egyelőre nincs tudomása az illetékeseknek. Nagyon sokismeretlenes egyenletről van szó, nagyon kevés az adat.

Hogy a parajdi sóbánya beomlik-e és hogy ez milyen gyorsasággal következik be, nem tudni. Geológusok, hidrogeológusok, ökológusok, ökofizikusok, vízügyi szakemberek is csak várni tudnak, a helyzet képlékeny, óráról órára változik.

Ha a bánya elkezd beomlani, az rengéseket is okoz, ami a felszínen épületeket tehet tönkre, a föld alatt pedig repedéseket okozhat, tágíthatja a meglévőket, amiken keresztül talajvízbe juthat a bányabeli sós víz.

Kisebb beomlások már vannak, ezeket a felszínen is hallani, illetve jól láthatóak felszíni kráterek is, amik szintén az omlások jelei.

Senki nem tudja ma megmondani, hogy mik lesznek az állapotok holnap. Az egyik kevésbé rossz forgatókönyv szerint lehet, hogy pár év leforgása alatt újra látogathatóvá tudják tenni a bányának egy részét.

Hasonló a helyzet a bányába beömlő vízzel is, a legérdekesebb kérdés, hogy a befolyt mennyiség bent van-e még a bányában, vagy talált-e, mosott-e már magának utat a sótömzsön át és egy része a talajban elfolyt. Ezt a hidrogeológusok is csak kapiskálják.

Akárhogy is alakult, egy hatalmas mennyiségű, nagyon sós víz megléte a bányában mindenképpen adott, de például erről sem tudják, hogy máris telített sóoldattal állnak szembe, amely már nem oldja a bánya sóját, vagy csak következik, hogy telítetté váljon, hiszen nincsenek mérőeszközök odabent.

Az is kérdés, hogy nem-e attól fog összeomlani, ha kiszivattyúzzák a vizet. A víz egy sűrűbb közeg a levegőnél, ennélfogva jobb a teherbírása is. Az is kérdés, hogy fogy-e a bányából a víz, az mennyire sós és hová megy. Ötven- hatvanezer háztartást látnak el felszíni vizekből, ezekben már mértek megemelkedett sótartalmat.

Hogy mi lesz a katasztrófa végkifejlete azt nem csak az idő fogja megmondani, meg a ma fennálló számtalan kérdésre adott válasz, hanem az is, hogy mennyi pénzt szán erre a bányatulajdonos cég és az állam, a finanszírozott elképzelések mennyire jól lesznek gyakorlatba ültetve, illetve hogy mikor lesz elérve és mennyire lesz hosszú távon is fenntartható a végleges stratégia.

Princz Csaba

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!