Több évtizedes hiányt pótol a családon belüli erőszak megfékezése terén az a nemrég bevezetett ideiglenes védelmi rendelet, amelynek köszönhetően a rendőr azonnal eltávolíthatja a bántalmazót.

A családon belüli erőszak még mindig egyfajta tabutéma, amiről „nem illik” beszélni; hallgat a család, hallgatnak a rokonok, a szomszédok, az ismerősök, és maguk a sértettek is magánügynek tekintik — egyrészt, mert képtelenek bűncselekményként érzékelni a családon belüli brutalitást, másrészt joggal tartanak a bántalmazó bosszújától, és sajnos az áldozat sokszor egyszerűen letagadja a testi és/vagy lelki bántalmazást, hogy megőrizze a család egységét azért, mert mind lelkileg, mind anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van. S vannak, akik nem is érzékelik, hogy a családon belüli erőszak áldozatai, hiszen az számtalan módon megvalósulhat, leggyakrabban sajnos fizikai, szexuális, érzelmi, lelki erőszakként, de a bántalmazott személy pénzügyi, baráti, családi kapcsolatának korlátozása is annak minősül, és maga az erőszak is igencsak széles skálán mozog, kezdve a nem személyre irányuló erőszakformáktól (tárgyak összetörése, rugdosása) egészen a legsúlyosabb fizikai sértésekig (súlyos testi sértés, emberölési kísérlet, emberölés). Romániában csak tavaly 84-en vesztették életüket (verte agyon, szúrta le, fojtotta meg őket családtagjuk), közel 20 000 feljelentést tettek családon belül történt ütés és egyéb erőszakos cselekmények miatt, és közel 3000 távol tartási végzést bocsátottak ki — igaz, 1011 esetben a bántalmazó fütyült a végzésre, melyet egyébként átlagosan 24–72 órán belül adnak ki (s közben legtöbbször az áldozatnak a bántalmazóval — férj, apa — kell egy fedél alatt lennie), s amely sok esetben valóban hatékonyan állítja meg a bántalmazót, de a tragédiák nem előzhetőek meg egy „papírdarabbal”. A legkirívóbb példa erre annak a fiatal bukaresti óvoda-igazgatónőnek az esete, akit férje óvodai irodájában, a tanítás ideje alatt szurkált agyon egy konyhakéssel pár héttel ezelőtt.

Bár az utóbbi időben egyre gyakrabban esik szó a családon belüli erőszakról a nagy nyilvánosság előtt, s az érdekvédelmi szervezetek (és sok esetben maguk a hatóságok is) egyre határozottabban kérik a konkrét intézkedések foganatosítását, a törvénykezés — túlbürokratizáltsága miatt — eddig nem tudott azonnali — szó szerint azonnali — segítséget nyújtani az áldozatnak, pár napja azonban a kormány elfogadta a családon belüli erőszak megfékezéséről szóló törvénytervezetet, amely bevezeti az ideiglenes védelmi rendeletet, azaz a rendőrnek joga és kötelessége lesz azonnal közbelépni az áldozat védelmében (akár például az ajtót betörve behatolni a lakásba, ahol bántalmaznak valakit), és joga lesz azonnal eltávolítani a bántalmazót még akkor is, ha a lakás (hiszen a legtöbb bántalmazás az otthon falai között történik) az ő tulajdonában van; megtilthatja, hogy az visszatérhessen a lakásba a védelmi rendelet érvényessége alatt, ez esetben elveheti a házkulcsokat is, vagy korlátozhatja a kapcsolatot az áldozattal otthon, a munkahelyen, az iskolában. Az öt napig érvényes ideiglenes védelmi rendeletet a rendőr állítja ki a helyszínen, és azonnal érvénybe lép (nincs felszólítás, nincs várakozási és/vagy határidő), és szükség esetén meghosszabbítható a végleges védelmi rendelet kiadásáig — ha a rendőr kiállítja az ideiglenes védelmi rendeletet, azt 24 órán belül meg kell erősítenie egy ügyésznek, a rendőr által a helyszínen begyűjtött bizonyítékok alapján. Az ügyésznek utólag az ideiglenes védelmi rendeletet az összes bizonyítékkal együtt a bíró elé kell terjesztenie, aki dönt arról, hogy kiadja-e a védelmi rendeletet.

„Szatmár megyében tavaly 121 ütést és egyéb erőszakos cselekményt, valamint egy testi sértést jegyeztünk kimondottan a családon belüli erőszak terén, míg 2016-ban 105 ütést és öt testi sértést — persze ez sajnos messze nem jelenti azt, hogy mindegyik eset feljelentéssel és a bántalmazó jogi felelősségre vonásával ért véget, ugyanis a bántalmazott sokszor — hogy úgy mondjam — meggondolja magát, és végül nem jelenti fel az elkövetőt. Mi pedig, bár látjuk a felhasadt szájat, a bevérzett szemet, a kék-zöld foltokat, ütésnyomokat, nem tehetünk semmit — legfeljebb annyit, hogy elbeszélgetünk az áldozattal, és igyekszünk rávezetni: senkinek nem jó, nem használ, ha eláll a bántalmazó feljelentésétől, mert az agresszivitás nem múlik el, nem szűnik meg, mint valami fejfájás. Arról már nem is beszélve, milyen életük van és lesz az erőszakos családi légkörben élő, felnövő gyermekeknek — a sok kiskorú bűnelkövető zöme bántalmazott családból származik, és számukra sajnos — önhibájukon kívül — az ütés, a durvaság, az erőszakosság a 'természetes'” — magyarázza lapunk megkeresésére Paula Cochera, a Szatmár Megyei Rendőr-felügyelőség szóvivője, aki hosszú éveken keresztül, gyakorló rendőrként számtalanszor volt kénytelen szembesülni a családon belüli erőszakkal.

Szabó Kinga Mária