A Szamos mentén — Szamoskóródon, Kiskolcson, Nagykolcson és Szamoskrassón — az RMDSZ és a települések református felekezetei szerveztek megemlékezéseket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének emléknapján, a településeken található emlékhelyeken.

Szamoskóródon a református lelkészhivatal falán elhelyezett Petőfi-emléktáblánál vette kezdetét a március 15-i megemlékezés-sorozat. A résztvevőket Erdei Árva István helyi lelkipásztor köszöntötte, majd Thoroczkay Sándor történelemtanár méltatta március 15. jelentőségét. A templomkertben elhelyezett hősök emlékművénél Erdei Árva István arról beszélt, hogy remélhetőleg az emlékműn szereplő nevek az örökkévalóságban is fel vannak jegyezve. A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje már 1848 előtt is létezett, erről vall a Biblia, sajnos kevesen tudnak úgy élni, ahogy azt Jézus tanította. Mielőtt megkoszorúzták az emlékművet, Vajda Csongor Tibor és Nagy Dávid szavalt.

Kiskolcson

A református templom előtt lévő kopjafánál Győrbíró Sándor helyi lelkipásztor hangsúlyozta, hogy a magyar nép életében március 15. az egyik legnagyobb ünnep, az 1848-as forradalom Európa legnagyobb forradalma volt. Mindannyiunk kötelessége hagyományaink és történelmünk megismerése, hogy azt tovább tudjuk adni utódainknak. Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét Csomai Botond szavalta el, a kopjafa megkoszorúzása után a résztvevők elénekelték a Himnuszt. A kiskolcsi református templomban este hét órától ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg a forradalom és a szabadságharc kitöréséről, a helyi fiatalok az alkalomhoz illő műsort adtak elő.

Nagykolcson

Apjok Artur lelkipásztor és hívei várták a vendégeket a templom falán lévő Oroszhegyi Józsa emléktáblánál. A lelkipásztor a kokárda történetét ismertette, kihangsúlyozva, hogy nagyon sok ember a szívében viseli a kokárdát. A kokárda színei (piros, fehér, zöld) az erő, a hűség és a reménység szimbólumai, ezek tartották meg a magyar népet a történelem viharaiban. A lelkipásztor elmondta Wass Albert Ébredj, magyar című versét, majd azt kívánta, hogy a becsület, a tisztesség, az emberszeretet és az Isten-félelem vezesse a magyar népet.

Szamoskrassón

A református templomban tartott ünnepi istentiszteleten Sipos László lelkipásztor igehirdetésében március 15-öt az összmagyarság ünnepének nevezte, amikor elindult az a dicsőséges forradalom és szabadságharc, amire mindig gondolni kell. Mi is emlékezünk, hiszen népünk történelmében voltak csodálatos dolgok, amelyekre emlékezni kell, hogy követni tudjuk őseinket és hőseinket. Minden időben volt kegyelem, ami annak a bizonyítéka, hogy ma is van magyar nemzet. Sajnos, ma sincs egyetértés, nincs összefogás, nem tudunk együtt ünnepelni, pedig külön-külön gyengék és tehetetlenek vagyunk.

Erdei D. István parlamenti képviselő minden településen kiemelte, hogy a tizenkét pont, ha beteljesülne, az még nem lenne elég a szabadsághoz. Ahhoz, hogy szabadon éljünk, valóra kell váljanak azok az álmok is, amelyeket az 1956-os, az 1989-es forradalmárok tűztek ki célul. A szabadság nem egy olyan gyógyszer, amit az orvos felír egy bizonyos időre, a szabadságért minden nap meg kell harcolni. Számos eredményt értünk el az elmúlt huszonöt év alatt, de még nagyon sok jogunkért kell harcolnunk ahhoz, hogy szabadnak érezzük magunkat. A résztvevők megkoszorúzták az I. és II. világháborús hősök templom falán található emléktábláit, valamint a Darvay-kúria előtt álló Bem-szobrot, majd a Darvay-kúria felújított pincéjében Man Gabriella történelemtanár rendezésében a fiatalok előadták az erre az alkalomra készült műsorukat.

Elek György