Gellért Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából szerveztek tegnap megemlékezést: a Szatmár Megyei Múzeumban emlékülés, Mikolában koszorúzási ünnepség és kulturális műsor zajlott.

Az emlékülésen méltatták Gellért Sándor életútját, munkásságát és költői hagyatékát, ugyanakkor szó esett arról is, hogyan lehetne tovább fejleszteni a Gellért-kultuszt, megismertetni írásait, hogy azok ne maradjanak a fiókok mélyén.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere köszöntőbeszédében kifejtette, hogy egy ilyen megemlékezésnek akkor van értelme, ha annak vannak résztvevői, ugyanis az azt jelenti, hogy az, akire emlékeznek él a jelenkor embereinek az emlékezetében. Kereskényi személyesen is ismerte Gellért Sándort, hiszen a 16-os lakónegyedben szomszédok voltak. Már gyerekkorában felfigyelt arra az életerőre, amit a már koros költőt jellemzte. A vele való találkozásokból a gyerek Kereskényi számára az volt a különös, hogy Gellért egyszemélyben volt költő, a frontot megjárt, kiszolgáltatott tartalékos katona, akiből nagyon erős életerő áradt, ami hiányzik a mai emberekből, és ugyancsak megragadó volt a humorérzéke, amivel rendelkezett. Az életerő és a humorérzék kellene ott legyen a mai emberekben egy olyan időszakban, amikor mindenki úgy érzi, hogy nehéz az élete. Kereskényi úgy gondolja, hogy Gellért Sándor is abban hitt, hogy van itt közös jövőnk, de feladatunk is, meg kell próbálnunk egy olyan közös jövőt kovácsolni magunknak, ami egy egészséges világszemléleten alapul és próbáljuk meg azokat a dolgokat keresni, amelyek összekötnek minket. Természetesen ez nem szabad annak a rovására menjen, hogy büszkén vállaljuk, kik vagyunk.

Az emlékülésen Felician Pop (Életrajziság és archaizálás), Király Lajos (Hit, személyiség, teljesítmény), Végh Balázs Béla (Gellért Sándor misztikus költői világképe), Thoroczkay Sándor (Magyarságkép és helytállás), Elek György (Recepció és kultusz), Kiss Kálmán (Megjegyzések a Mikola-monográfiához), Nagy Andrea (A falu vonzásában), Kónya László (Gellért, a katonaköltő), Heinrich Andrea (A Szükségünk van fiam… című költemény és a mai középiskolások), Kereskényi Sándor (Életkép és történet a Szállt a fehér kócsag című versben) című előadások hangzottak el.

Kereskényi Sándor az 1990 után megjelent irodalmi lexikokonok anyagait felhasználva mutatott rá, hogyan marad ki Gellért neve ezekből a meghatározó kötetekből. Az emlékülésen voltak középiskolások is, akik beismerték, hogy ők most hallanak először Gellért Sándorról, de az előadások felkeltették a figyelmüket és a közeljövőben olvasni fognak Gellért-írásokat.