Életét a vívásnak szentelte Langenbacher István, aki 57 éven keresztül, megszakítás nélkül edzősködött Szatmárnémetiben, Bukarestben és Nagybányán, világbajnok párbajtőrvívót nevelt, sportolói pedig halmozták a sikereket a hazai és nemzetközi pástokon.

Szent István napján ünnepli születésnapját Langenbacher István: az egykori testnevelő tanár és kiváló párbajtőrvívó edző csütörtökön lesz 75 éves. „Még a futás is menne, ha nem bosszantana a porckopás” — mondta mosolyogva a szatmárnémeti születésű sportember, aki 1954-ben kezdett vívni az egykori nemzetközi mesteredző, Csipler Sándor vezetésével. Tíz évvel később végezte el Bukarestben a testnevelési egyetemet, 1964-ben válogatott edzőnek nevezték ki, majd rövid ideig a Szatmárnémeti Unio SK sporttitkári tisztségét töltötte be. Három évet volt a szatmárnémeti mezőgazdasági líceum testnevelés tanára, de 1968-ban benyújtotta lemondását, hogy Nagybányára igazolhasson, az olimpiai csapatba. 15 évet dolgozott a máramarosi településen vívóedzőként, illetve a régió sporttitkáraként. Közben hívták Marosvásárhelyre, az orvostudományi egyetem vívócsapatához edzőnek, de kitartott a nagybányaiak mellett, ahol több tehetséges tanítványt nevelt fel, többek között az egyetemista világbajnok Ruparcsics Csillát.

Közben szülővárosában is tevékenykedett Langenbacher István, hiszen őt kérték fel, hogy készítse fel a román csapatot a müncheni olimpiára, miután Csipler Sándor kiköltözött Ausztráliába. 1983-ban, Haukler István hívására visszatért Szatmárnémetibe. Az érdemes tőrvívóedző ugyanis Bukarestbe költözött, hogy a montreali olimpiára készítse a román válogatottat, az így megüresedett szatmári helyet pedig Langenbacher vette át, aki a sportlíceumban, majd a sportklubnál kapott edzői munkát. Nyugdíjba vonulását követően közel maradt a víváshoz, hiszen tizenkét éven keresztül — többnyire önkéntesként — vállalt edzői munkát a Szatmárnémeti Sportklubnál. Néhány évvel ezelőtt végleg átadta a stafétát a fiatal generációnak, de így is nagyon gazdag múltat tudhat magáénak: 57 éves, megszakítás nélküli edzői munka, ez idő alatt pedig összesen 52 egyéni és csapat bajnoki cím, 11 Balkán-bajnoki és világbajnoki cím.

Sportolóként 1958-ban, Nagyszebenben szerezte meg első bajnoki címét az ifjúsági korosztály tornáján, felnőtt bajnoki egyéni ezüstérem gazdagítja a medálgyűjteményt, 1967-ig minden bajnokságon az első nyolcban zárt, 1964-ben pedig a szatmári csapattal megnyerte az A-osztályos bajnokságot. 18 nemzetközi versenyre jutott el Langenbacher István, kilenc megmérettetésen zárt az első nyolc között, egy tornán pedig a fináléig jutott, ahol az egyéni háromszoros világbajnok, a szovjet Alekszej Nyikancsikov tudta csak legyőzni őt, így a szatmári sportoló nyakába került az ezüstérem.

Langenbacher István a hagyományt tovább adta a családban, hiszen mindkét fia, Aldrin és Andy az SZSK-nál vívtak, ahol hazai és Balkán-bajnoki címeket szereztek. Külföldre költöztek, de ott sem hagytak fel a vívással: Aldrin Spanyolországban egy egyetemi központban edző, míg a fiatalabbik srác, Andy, Németországban tréner, és az elmúlt hetekben szerezte meg az első fokozatú edzői fokozatot.

Családja, a sportklub munkaközössége, illetve a Szatmári Friss Újság szerkesztősége is boldog születésnapot kíván Langenbacher Istvánnak.