A férfiak átlagos órabére az Európai Bizottság számításai szerint 16,2 százalékkal haladja meg a nőknek fizetett átlagos órabért, ami azt jelenti, hogy a nők Európában 59 napot dolgoznak ingyen évente.

Lassan csökkenő tendenciát mutat ugyan a nemek közötti bérszakadék, ám ünnepelni nincs okunk, hiszen ez nem a nők bérezésének és munkakörülményeinek javulásának következménye — véli Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke. A férfiak átlagos órabére az Európai Bizottság számításai szerint 16,2 százalékkal haladja meg a nőknek fizetett átlagos órabért, ami azt jelenti, hogy a nők Európában 59 napot dolgoznak ingyen évente.

Az Európai Unióban a nemek közötti bérszakadék 16,2 százalék, vagyis a férfiak átlagos órabére ennyivel haladja meg a nőkét — derül ki az Európai Bizottság adataiból, amelyet a héten, az "egyenlő díjazás európai napja" alkalmából hoztak nyilvánosságra.

A jelenlegi 16,2 százalékos átlagos bérszakadék az elmúlt években csökkenő tendenciát mutatott, a különbség ugyanis korábban 17 százalék vagy e feletti szinteken mozgott.

Bár az egyenlő munkáért egyenlő bért alapelv már 1957 óta szerepel az uniós szerződésekben, a bérszakadék továbbra is jelentős, a jogérvényesülésért felelős uniós biztos szerint a nők a munkaerőpiacon továbbra is hátrányt szenvednek az egyenlő bérezési feltételek hiánya miatt. A csökkenő tendenciában az is közre játszik, hogy a válság miatt a férfi foglalkoztatottak által uralt ágazatokban (például építőipar, gépipari szektor) jelentősebb volt a bérek csökkenése. A változást tehát elsősorban nem a nők bérezésének és munkakörülményeinek javulása idézte elő, hanem a férfiak bérének csökkenése, illetve az, hogy ezzel párhuzamosan nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatott férfiak aránya.

Az amerikai felmérések szerint a megkülönböztetés minden társadalmi rétegben érinti a nőket. A különbség viszont a korral nő: a 25-29 évesek évente 1702 dollárral keresnek kevesebbet a férfiaknál, ez a “hézag” a nyugdíj előtt éves szinten 14 ezer dollár fölé ugrik.

Itthon

A romániai helyzet nagyjából azonos az európaival: a nők a férfiak fizetésének csupán 85-90%-át keresik meg – nyilatkozta korábban Alina Cocea bukaresti szakember. Az Országos Statisztikai Hivatal 2011 októberére vonatkozó felmérése alapján a nők 12%-kal kerestek kevesebbet a férfiaknál.

A szakember kiemelte, hogy ennek fő oka a mentalistásban keresendő, és ez az egész kelet-európai térségre jellemző. Az üzleti tevékenység magas szintű művelése a férfiak „kiváltsága”, Romániában pedig a „hagyományos családi értékek” miatt még kevésbé vannak jelen a nők ezen a területen, mint globálisan. Az üzleti kultúra ezért túlnyomó részt patriarchális jellegű és nehéz megváltoztatni, az „erőltetett” szerepváltás pedig negatív hatással lehet a nők pszichikumára – véli Cocea.

Érvek

A leggyakoribb érvek, hogy a nők inkább választanak rosszabbul fizetett szakmákat (tanügyben, egészségügyben), a szülési és gyermeknevelési szabadságok miatt kevesebb időt töltenek aktívan a munkahelyen, alacsonyabb bérigényeket fogalmaznak meg, illetve nehezebben váltanak munkahelyet pl. amiatt, hogy a munkahelyen kialakult kapcsolatokat többre értékelik, mint a magasabb fizetést.

A másik oldal azonban az általános számításokban is diszkriminációt ér tetten. Ha igaz is, hogy a férfiak inkább kerülnek jobban fizető állásokba (vezetői pozícióba), ennek is nemek szintjén vissza lehetne követni az okát: miért is van kevesebb női vezető, illetve miért tekintünk bizonyos, úgynevezett rosszabbul fizető foglalkozásokat “tipikusan” női munkának?

Mit lehet tenni?

Az általános “hézag” megszüntetésére “hirtelen” lehetőség nem igazán van. Először is el kell ismerni, hogy egyáltalán létezik, és megléte nem “természetes” – figyelmeztet az American Association of University Women. A szemléletváltás lassan történik, a jelenlegi helyzet mérhetően sokkal jobb, mint 50 évvel ezelőtt, viszont még mindig nem kielégítő – és nem is lesz az addig, míg a rés teljesen el nem tűnik – állítják.

Az egyéni esetekben, amikor a diszkrimináció tetten érhető, az egyenlő bánásmód hatóságokhoz vagy civil szervezetekhez kell fordulni, Romániában előbbi a Diszkriminációellenes Tanács, utóbbi például a Szabadságért és Nemi Egyenlőségért Egyesület (Asociatia pentru Libertate si Egalitate de Gen).

A pozíciószintek szerinti összehasonlítás szerint az olló a képzeletbeli hierarchia csúcsa felé egyre inkább nyílik: segédmunkát végzők esetén mindössze 7%-kal alacsonyabb a nők átlagos fizetése, a szakképzett munkaerők esetén a különbség már 23%, az adminisztratív alkalmazottak között „csupán" 13%. A szakmai évek szerinti összehasonlítás azt mutatja, hogy a pályakezdők esetében éri legkevesebb hátrány a nőket a fizetések tekintetében. Itt még csak 16%-kal kevesebb az ő átlagjövedelmük