Tegnap az RMDSZ szatmárnémeti szervezete, a Szent István Kör és a Kölcsey Ferenc Főgimnázium megemlékezést rendezett az 1956-os magyar forradalom 61. évfordulója alkalmából.

A Kölcsey Ferenc Főgimnázium dísztermében dr. Szőcs Péter, a szatmárnémeti Szent István Kör elnöke köszöntötte a résztvevőket, és megköszönte az iskola diákjainak, hogy helyet adtak a rendezvénynek, és ők is műsort készítettek. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere megélt néhányat a kommunizmus éveiből, valamit látott abból, hogy mit jelent diktatúrában élni, ezért tartja fontosnak, hogy megemlékezzünk azokról, akik részt vettek a forradalomban, és akik közül nagyon sokan annak áldozataivá váltak. Kereskényi arról is szót ejtett, hogy sajnos nem voltak és mindmáig nincsenek felelősségre vonva, elítélve azok, akik részt vettek a forradalom megtorlásában. Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója elmondta, hogy az iskolában kialakult az a szokás, hogy a tizenegyedikes diákok minden évben elmennek Budapestre, ott ismerkednek meg a forradalom helyszíneivel és emlékhelyeivel, tizenkettedikes korukban pedig ők készítik az iskolai megemlékezés műsorát. Téglás József magyartanár irányításával a XII. E osztályosok egy család 1956. októberi napjait elevenítették fel. Az előadásból érezhető volt, hogy a diákok megértették, mi történt 1956-ban.

A műsort követően Gnandt Zoltán történelemtanár, tanfelügyelő tartott rövid történeti áttekintést a forradalom eseményeiről.

Illyés Gyulát idézte: „Voltak nemzetek, melyeket a történelem arra kényszerített, hogy ravaszak, kegyetlenek, csalók, hódítók legyenek, ha élni akarnak. A magyart, nyilván minden erkölcsi meggondolás nélkül, szabadságra ítélte. Semmi büszkélkedni valónk vele, de ha felismertük, ehhez kell tartanunk magunkat. A testvértelen, mindenünnen kinézett, örökké elnyomatás ellen hadakozó nép magatartása szükségszerűen rokonul az elnyomatás ellen harcolók, a mindenkori szabadság-harcosok magatartásával. Mindig melléjük is álltunk, már a vallásháborúktól kezdve, és mindig el is buktunk, mert a szabadság természetéhez ritkán tartozik a győzelem; sajnos, nincs módunkban, hogy a leckékből okuljunk.” És mindez egy szatmári történelemtanárnő, Kis Zsuzsa szavaival egyszerűen csak úgy foglalható össze, hogy „Meghalni már nagyon szépen tudunk a hazánkért, már csak élni kell megtanulnunk érte” — fogalmazott előadásában Gnandt Zoltán, aki felidézte a forradalom és a szabadságharc eseményeit, majd Fábry Sándor visszaemlékezését idézve fogalmazta meg a forradalom üzenetét: „1956-ban az utcán változást kivívó magyarság tudta, hogy ha nem lázad fel, ha nem csinál forradalmat, lassan már csak meghalni fog valamiért, amit egykoron hazájának nevezett, mert élni nem hagyják érte. Gondolatomra bizonyíték, hogy a forradalmat a felnőttek kezdték, de a harcokat nagyrészt fiatalok, sőt, puskával és Molotov-koktéllal a kezükben a Pesti SRÁCOK vívták.”

Elek György