Pünkösdvasárnap immár második alkalommal tartották meg az érendrédi református templomban az 50 éve konfirmáltak találkozóját, az ünnepség keretében a jubileumot ünneplők újra letették a konfirmációi fogadalmat — tájékoztatta szerkesztőségünket Kurta Szabolcs lelkész.

Az 1966-ban konfirmáltak közül alig vannak már a faluban, szétszóródtak az emberek, és nagyon ritkán van alkalmuk találkozni. Ez a generáció még vallását gyakorló, templomát nem feledő lelkekből áll, amit jól mutat az is, hogy a meghívottak közül legtöbben el is fogadták a meghívást, megjelentek a templomban és Istennek adtak hálát, hogy ezt a kort több-kevesebb egészségben és békességben megérhették. 1966-ban 16 gyermek konfirmált Érendréden, közülük öten már sajnos nem élnek, hárman betegség vagy más akadály miatt nem vehettek részt a jubileumi ünnepségen, de nyolcan jelen voltak, ők könnyek között hallgatták az ünnepi istentisztelet szavait.

Az igei köszöntőben Kurta Szabolcs lelkész elmondta, hogy pünkösd ünnepe az egyház születésének, megalakulásának az ünnepe is, az egyházat az Úr ma is oltalmazza, megtartja és megadja, hogy fennmaradjon. Ha a számokat nézzük, fogynak ugyan, de nem csüggednek, mert az Úrban bíznak, aki pünkösdkor megmutatta: egyetlen nap alatt 12-ről 3000-re is gyarapodhat a Jézust követők közössége.

„Aratás ünnepére készültek a tanítványok, de pünkösd ünnepe lett belőle. A pünkösd szó azt jelenti: az 50. nap. Mi is most az 50. nap ünnepére, a pünkösdre jöttünk. Csak itt most minden nap egy évnek számít, és minden év úgy rohant el, mint egy nap. Mennyi minden változott azóta, de egy dolog nem változott, Isten és a Szentírás, mely alapján tanulták a Heidelbergi Kátét” — fogalmazott az igehirdető, aki néhány elszomorító adattal is szolgált: Érendréden 1952-ben 23 gyermeket kereszteltek meg, míg 2015-ben 3-at, 1966-ban összesen 16-an konfirmáltak, míg 2016-ban mindössze 6-an. 1966-ban 822 lélek volt református, ma alig több mint 300. 50 év alatt 522 református ment el Endrédről idegenbe vagy hunyt el.

Az ünnepség megható momentuma volt az akkori és a mostani generációt együtt látni: az ötven éve konfirmáltak újra letették a konfirmációi fogadalmat, megkapták az Úr áldását, valamint egy emléklapot és egy szál virágot. Ez alkalommal megemlékeztek az elhunytakról, Márton Ferenc egykori lelkészről is, majd úrvacsorát vettek, mint egykor, 50 éve is, körülállva az Úr asztalát. Utána szeretetvendégség következett, kötetlen beszélgetéssel és a közös emlékek felelevenítésével.

A szeretetvendégség a gyülekezeti házban zajlott, amelyet sikerült pályázati úton kívül-belül felújítani, a munkálatok főtámogatója a budapesti Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Egyházi és Nemzetiségi Támogatások Osztálya volt, amely tavaly 950 000 forinttal támogatta a szükséges beruházásokat.