Divat volt egy időben a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját az elfelejtendő rendezvények listájára tenni, a nekrológra sem érdemes kategóriában számon tartani. A szervezőknek olykor gereblyével kellett összekotorniuk a világháló avarából azokat a pozitív visszajelzéseket, amelyekből önbizalmat és erőt meríthettek a következő évadi program előkészítéséhez. Aztán lassacskán kifogyott az undortermesztő szókertészek érvkészlete: a város megvárosiasodott; elegáns szálloda fogadja a fesztivál résztvevőit, van hova beülni-kiülni süteményre, bambira; a kávébabot helyben pörkölik, és az aktuális menedzsment nem abban jeleskedik, hogy szórványmagyar japán bevándorlókat szoktasson át a kabukiról a szittya dramaturgiára, hanem igyekszik meghívni évről évre az elszakított nemzetrészek színházainak legizgalmasabb előadásait. A határon túli társulatok pedig fokozódó kedvvel jelentkeznek a részvételre.

„Csak engedjenek át a határon, jövünk!” — felelte hívásunkra az egyik igazgató, amikor tudattuk, hogy a fesztivált későbbre halasztjuk. Mert március legelején ugyan meg tudtuk még hirdetni a pontos műsort, ám 10-én már lakat került a színházakra. Pár nappal később lezárták a határokat: karanténba vonult a remény. Szerencsére ez utóbbi (a remény) elővillant hamar. Amint érződni kezdett, hogy a Covid-19 képességét meghaladja Európa lakosságának teljes kipusztítása; vakmerően kitűztük az új, a júniusinál reálisabb, augusztus végi időpontot. A korábban meghívott színházak pedig szinte azonnal válaszoltak a módosító levelünkre: jönnek, hát persze! Ez a refrénszerű hát persze — a pandémia különös ajándéka — a nemzeti összetartozást méltató, bármilyen szónoklatnál többet ért — áll a fesztivál sajtóanyagában, amit Fodor Krisztina küldött meg szerkesztőségünknek.

Klasszikusok — vírusban pácolva

Klasszikusok újragondolva — ezt a címet adták a szervezők a legkorábbi fesztiválbeharangozónak, komolyabb vagy komikusabb újragondolást ígérve. „A huszonegyedik századot tapossuk, tapos minket kihívásaival a huszonegyedik század, s e kölcsönhatásban szembesülünk a drámatörténet üzeneteivel, a korábbi előadásélményeink emlékével. Most éppen vírus pácolta agytekervényekkel fogunk beülni a nézőtérre. A pác összetevői: félelem, féltés, gondoskodás, rászorultság, életvágy, együttérzés, gyász, bezártság, derengő remény: csupa személyes drámapont” — fogalmaznak.

Bizarr világ. Saját repülőgépet ígér szovjet Oroszország minden polgárának Lenin, a Németországból exportált bérforradalmár — mesélik a tiszteletbeli határon túli, Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház Tizenkilenc című előadásában: Andrási Attila tollából — az ő rendezésében — Trianon bölcsőjéről.

A kisvárdai közönség régen várja, hogy újra találkozhasson a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata színészeivel. Az alkalom Sardar Tagirovsky különleges rendezése, Szőcs Géza Raszputyinjának előadásával érkezik el. A címszereplő, Rappert-Vencz Gábor szakít a tradícióval: a legendás cári kegyencnek nem a szörnyetegi arcát mutatja meg.

A nyomorgók hatalmi tényezők, a szervezett koldusság atomfegyver a pangó monarchiában. Bocsárdi László Koldusoperájában London réme, a rettegett Bicska Maxi egy kölyökképű, pufók macsó (a nagyszerű Erdei Gábor, Tamási Áron Színház). A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Gusztáv a hibás mindenért c. előadását a legendás film- és tévésorozat alapján rendezte meg Kokan Mladenović. Az eredeti figura ötletgazdái a törpegyarlóságok enciklopédiáját rajzolták meg a szocialista embertípus kimunkálása ürügyén. Az előadásnak négy Gusztávja van. A Színészek katonai gázálarcot formázó Gusztáv-maszkot öltenek. Alakzatban dolgoznak a futószalag mellett, és épp olyan következménytudat nélküli, tucatsorsú lények, mint a magyar rajzfilm kishőse: a Gusztávok közveszélyes túlélők.

Amíg Raszputyin a békeharc lidérce, addig a beregszásziak Esze Tamása az igazságtébolyban harcoló kuruc.

Az újvidéki Anna Karenina (Béres Márta) nem vattába rejtve viseli szíve vágyait: a mindenki szeretetét mohón követelő természete modern sodrú világban mutatkozik meg: nyersen és szívbemarkolón mondatik ki, hogy az ilyen élet nem folytatható. Sirály (csíkszeredai Csíki Játékszín). A cím alapján Anton Pavlovics Csehov komédiája ifjú színésznőjének szerelmi kötéltáncára készülünk az avantgárd művészpalánta és a sikeres író között, ám nem egészen ezt kapjuk. Az átirat szerzője, Borisz Akunyin kriminalizálja a történetet…

Találkozik majd a néző olyan előadásokkal, mint a Lila ákác (Nagyvárad), Függöny (Spectrum Színház, Marosvásárhely), Pornó – Feleségem története (Kolozsvár és Gyula koprodukciója), Ma már nem mész sehova (Kassa), Római karnevál (Zenta – Spectrum, Sopron), Fekete Péter (Népszínház, Szabadka), Tóték (Gyergyószentmiklós), Peer Gynt (Csavar Színház – Sopron), A Glembay ház (Komárom), Y-elágazás (Vajdasági Tanyaszínház), Alice az ágyban (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) vagy a Mosoly (Újvidéki Művészeti Akadémia) — ezeket látni és érzékelni kell.

A változatos stílusú, magas művészi értékű fesztiválkínálat a jövő színházteremtőinek nevelkedését szolgálja. Két színművészeti egyetemi osztály tart előadást, és 3 workshopot is hirdettek. Ezzel — különösképpen a Maladype Színház és tanár-igazgatója, Balázs Zoltán szerepvállalásával — a jövő évtized fesztiválrajongóinak toborzása új szakaszába lép.

„2020 a Nemzeti Összetartozás éve. Az emlékév megünneplésére keresve sem találhatnánk jobb alkalmat, mint az elszakított nemzetrészek társulatainak találkozóját, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját. A programsorozat — melynek hosszú és eseménydús idővonalán az idei év egy újabb mérföldkő lesz — nem marad el. Legyen ez a kilenc nap az egyetemes magyar színházkultúra ünnepe, a klasszikusok és az újdonságok élvezete, a félbemaradt repertoárok és reménybeli bemutatók továbbgondolásának terepe, életünk újraindulásának nyitánya!” — fogalmazta meg Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója.

A fesztivál keretében látható előadásokra szóló belépőjegyárak és a rendezvénnyel kapcsolatban minden részlet megtalálható a http://szinhaz.w3h.hu/tartalom/magyar-szinhazak-xxxii-kisvardai-fesztivalja-programja weboldalon.