Három évtized akár egy ember, akár egy intézmény életében jelentős „idődarab”, amelyet illik nem csak megünnepelni, de visszapillantani is az eltelt évekre – évtizedekre — ezt tette a Szatmár Megyei Tanács is, megalakulásának napra pontos évfordulóján, december  21-én. A gálarendezvényen a színház előadótermében gyűltek össze mindazok, akik az elmúlt harminc évben tanácselnökként, alelnökként vagy megyei tanácsosként tevékenykedtek a megye vezetésében és fejlesztésében. 

A jelenlévőket elsőként és házigazdaként is, örömtől kissé megilletődve Pataki Csaba jelenlegi tanácselnök köszöntött, felidézve az 1992. december 21-i alakuló ülést, amely „fontos pillanat volt, Szatmár a demokráciát választva elindult az európai úton.” 
Mint a rá jellemzően rövid beszédében fogalmazott, harminc évnyi kemény munka és rengeteg erőfeszítés áll az intézmény mögött, de ennek eredményeként Szatmár megye rengeteget fejlődött, a változás minden településen látható. Igaz, nem egyszerű harminc év volt, minden időszaknak, minden ciklusnak meg volt a maga kihívása, de a pohárnak mindig a tele felét kell nézni és nem az üreset. „Isten éltesse a megyei tanácsot!” – mondta, azt kívánva, hogy az intézmény még sokszor 30 évet éljen meg — de úgy, hogy minden év végén tudják a testületi tagok nyugodt lelkiismerettel kijelenteni: igen, ez egy olyan év volt, amelyben tudtak valamit a megye lakosaiért tenni.

Az elnöki köszöntőt követően a filharmónia vonósnégyese jól ismert, alkalomhoz, évszakhoz, közelgő ünnephez illő zeneműveket adott elő, majd a három évtized nyolc  egykori tanácselnöke fogalmazta meg — ki élőben, ki üzenetben — ünnepi  gondolatait: Ioan Chiş (1992 – 1996), Anamaria Biriş és Gheorghe Miclăuş (1996 – 2000), Szabó István (2000 – 2004) — s bár ilyen ünnepi pillanatokban a régvolt gáncsoskodásokat nem illő felemlegetni, de nem szabad megfeledkezni arról: épp Szabó István személye, pontosabban nemzetisége volt az oka, hogy 1992-ben hat hónapnyi késéssel alakult meg a Szatmár Megyei Tanács, ugyanis egyes akkori politikai pártok bojkottálták az alakuló ülést, mert nem akarták, hogy RMDSZ-es magyar alelnöke legyen a megyevezetésnek. Tegyük hozzá: ez a fajta „jóindulat” harminc  év alatt sem igen változott. Szabó István és Gheorghe Ciocan (2004 – 2008), Csehi Árpád Szabolcs (2008 – 2012), Mihai Adrian Ştef (2012 – 2016). 

Videoüzenetében Csehi Árpád Szabolcs felidézte a megyei tanács 25. „születésnapját” is, de megköszönte a Szatmár megyei közigazgatás csapatának erőfeszítését, elkötelezettségét és profizmusát is, amelyről az elmúlt járvány–, illetve az idei háborús évben tettek bizonyságot. „Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak még egyszer annak a csapatnak, akivel mandátumom idején sikerült számos kiemelt, vitális fontosságú projektet megvalósítani vagy elkezdeni” – mondta, hozzátéve: most már csak egyszerű Szatmár megyei lakosként, de továbbra is nagy örömmel tölti el, hogy sok olyan projekt valósult meg, amely az ő mandátuma idején indult útjára, illetve elismeréssel méltatta az új projekteket, amelyek közül nem egy már be is fejeződött.
Az egykori tanácselnökök köszöntőinek sorát Adrian Ştef zárta, majd a mindenkori alelnökök nevében Mircea Govor, valamint Cornelia Bota megyei főjegyző fogalmazta meg ünnepi gondolatait. 

Az elmúlt hat év tanácselnöke, és a tisztséget jelenleg is betöltő Pataki Csaba zárszavában úgy fogalmazott: a Szatmár Megyei Tanács megválasztott elnökének lenni nagy megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas felelősség is, s mint hangsúlyozta, az elért eredmények soha nem valósulhattak volna meg, ha mindenek ellenére nem létezett volna egyfajta folyamatosság az egymást váltó csapatok munkájában, és ha nem lett volna olyan jó az együttműködés az intézmények között, illetve a megye és a megyeközpont között. 

A gála zárásaként oklevelet vehettek át mindazok, akik az elmúlt harminc évben tanácsosként tevékenykedtek Szatmár megye és annak lakói érdekében.

Szabó Kinga Mária