„Ki ad majd nekem egy pohár vizet?” – szinte nincs olyan ember, akiben ne merült volna fel ez a kérdés élete során. Amíg aktívak vagyunk, többnyire csak elméleti szinten foglalkozunk ezzel. Az önállóságát fokozatosan elveszítő, egyre inkább mások segítségére szoruló idős ember számára viszont olyan kérdésről van szó, amely aggasztja, nyugtalanítja, szorongást okoz. A Szent Jakab Idősnapköziben, Kincses Angéla intézményvezető koordinálásával megtartott csoportos foglalkozások alkalmával a résztvevő szépkorúak nem félnek feltenni időről időre maguknak ezt a kérdést, amelyre együtt keresik a választ, úgy, hogy közben erőt merítenek a többiek bizakodásából. És kire ne hatna pozitívan a legutóbbi beszélgetés közösen megfogalmazott konklúziója: ha jó emberek vagyunk, és mi is segítünk másoknak, akkor mindig lesz, aki adjon nekünk egy pohár vizet, aki segítsen nekünk, gondoskodjon rólunk, függetlenül attól, hogy egyedül élünk vagy a családunkkal.
Hírszerkesztő