Kónya László, a Pro Europa Liga Szatmár megyei szervezetének társelnöke a civil mozgalom megalakulásának okairól, a 20 év alatt kifejtett főbb tevékenységekről, az etnikai és szociális gondok megoldásában vállalt szerepükről nyilatkozott szerkesztőségünknek.

— Mikor és milyen céllal alakult meg a Pro Europa Liga?

A Pro Europa Liga minden tevékenységével az emberi jogok, a kisebbségek védelmezése, a pluralizmus és a demokrata értékek, a helyi autonómia, a másság elfogadása, a szabad gondolkodás és az európai nemzetek békére való törekvése mellett áll ki. A szervezet Smaranda Enache és Csíky Boldizsár vezetésével alakult meg Marosvásárhelyen. Már 1989. december végén tartottak összejöveteleket, de csak 1990 elején vált jogi személlyé a Pro Europa Liga. Az ő gondolkodásmódjuk ösztönözte a szatmáriakat, hogy alapítsanak fiókszervezetet. Ez egy értelmiségi csoport volt, s létrejöttének hátterében az is megtalálható, hogy korábban, évtizedeken át tiltott volt a civil szervezkedés. Voltak civil szervezetek Ceauşescu idejében is, de ezeket a kommunista párt hozta létre a maga embereiből, és a párt szabta meg, hogy mivel foglalkozzanak. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók tanácsa is működött, de ennek nem volt semmi hatalma. Hogy mennyire szükség volt civil szervezkedésre, amely az emberi jogok érvényesüléséért száll síkra, s ezáltal előbbre viszi Romániát, mutatja az is, hogy a politikum kezdetben még fel sem vállalta azokat a feladatköröket, amelyek egy részét a civil szervezetek önszerveződő módon megoldottak.

— Ön mikor kapcsolódott be ebbe a civil mozgalomba?

Én nem vagyok alapító tag, Szatmárnémetiben 1993. április 7-én alakult meg a fiókszervezet Anamaria Pop és Fátyol Rudolf kezdeményezésére, de ott volt a szervezők között Parászka Miklós, dr. Virgil Enătescu, Tóth Géza, Kovács Rodica és mások. Miután odakerültem, az volt az első feladatom, hogy kezdeményezzem a szervezet alapszabályzatának a kibővítését. Ez nem volt könnyű, hiszen addig Romániában nem voltak civil szervezetek, nem lehetett egy hosszú távon érvényes működési szabályzatot kidolgozni, hanem folyamatosan kellett módosítani, tökéletesíteni. A Pro Europa Liga azt a célt tűzte ki, hogy minden jogi eszközzel Romániának Európába való beilleszkedését segítse elő, és az európai értékeknek a megismeréséhez vezesse a román társadalmat. Hogy megerősítse a demokráciát, a pluralizmust, az emberi jogok tiszteletben tartását mindenféle etnikai, vallási és egyéb különbség nélkül. Párbeszédet kellett indítani, hogy a konfliktusokat — szociális, polgári, etnikai téren — megelőzzék. Itt egy kettősség alakult ki. A Pro Europa Ligának ma is marosvásárhelyi központja van, de csak Szatmárnémetiben van jogi személyként működő fiókszervezete. Emberjogi irodákat nyitott még tizenkét városban (a fővárosban is), de nem vált az egész országot átfogó szervezetté, tevékenységeivel viszont kiterjedt az egész országra.

Szűkülő lehetőségek

— Mi az, ami az ön irányításával valósult meg a kitűzött célok közül?

Én, amióta 1998-tól társelnöke lettem a szatmárnémeti szervezetnek, Laura Iancuval, a multikulturalitás fejlesztését vállaltam fel és az emberek közötti jobb megértést. Ezen belül nagy hangsúlyt fektetek az ifjúság nevelésére. A mai ifjúságtól függ, hogy milyen lesz a jövő társadalma. Nem olyan könnyű ez a tevékenység, mert amíg az 1990–2000-es években a civil szervezeteknek széles körű lehetőségeik voltak, ezek a lehetőségek évről évre szűkültek, és ez a tevékenységeikre is rányomta a bélyegét. Ma már nem könnyű anyagi támogatásokra szert tenni, így a munkánk átalakult önkéntes tevékenységgé. Jelenleg hetven-száz között van a Pro Europa Liga tagsága Szatmár megyében.

— A tagság nő, vagy tapasztalható lemorzsolódás is?

— Vannak, akik lemorzsolódnak, vannak, akik fölfelé buknak, tudniillik az aktívabb tagok az itt szerzett tapasztalatokkal tovább mentek, és komoly sikereket értek el itt az országban vagy külföldön. Anamaria Pop a budapesti Román Kulturális Központ igazgatója volt, Zakota Zoltán a nagyváradi egyetemen tanít, Norman Niţescu az ENSZ keretén belül, a román-kanadai vegyes-bizottságban működött. Neki az apja román volt, az anyja magyar. Mindig amiatt panaszkodott, sehol sem tudta elfogadtatni, hogy ő román és magyar nemzetiségű egyszerre. Még az ENSZ-ben is visszaadták a kitöltött személyi űrlapját, hogy csak egy nemzetiséget írjon be. A Pro Europa Ligában kezdettől ki volt kötve, hogy mindig társelnökök irányítsák a szervezetet: egy román és egy magyar. Marosvásárhelyen Smaranda Enache és Csíky Boldizsár, most Smaranda Enache és Haller István, Szatmárnémetiben hasonló a helyzet.

Megvalósítások

— Milyen megvalósításokról tud beszámolni?

— A megvalósított projektjeink között szerepelnek: kerekasztal-beszélgetések, klubtevékenységek, kiadványok, multikulturális európai integrációs projektek. Társadalmunkban a legnagyobb konfliktus mindig a nemzetiségi konfliktus volt. A szociális konfliktusok sosem voltak olyan veszélyesek, mint az etnikai konfliktusok.

— A romák beilleszkedését sok pénzzel támogatja az Európai Unió, de nem igazán látszik az eredménye. Ennek mi az oka?

— Én nem mondanám olyan határozottan, hogy nem látszik. Magyarországon nagyon látszik az előrelépés, ott többet fektettek be. Nálunk is tapasztalható haladás, de ez nem látszik meg egyik napról a másikra. A Ligának volt egy roma-programja 2001–2002-ben — Roma fiatalok érvényesülési esélyei —, itt az volt a cél, hogy minél több fiatalt felkészítsünk arra, hogy a saját közösségének legyen a vezéregyénisége, tevékenységeket szervezzen és fejlessze a közösségét. Lakatos Andrea részt vett ezen a képzésen, később Sárközújlakon a Caritas-óvodában lett pedagógus, és nagyon sokat tett a romákért. Ez egy többhetes program volt, amelybe tizenöt községből két-két roma fiatalt vontunk be, a helyi közösségek javaslatára. A szociális képzést Adrian Marc végezte, a menedzser-képzést Héjja Botond, a társadalmi problémákról Kazaméri Andrea tartott előadásokat, és még sokan mások. Ezek között a fiatalok között olyanok is voltak, akik még írni sem tudtak. Volt köztük egy csedregi fiú, aki ma is a falu vezéregyénisége, ő vezeti a Phrala (Testvérek) Egyesületet.

Tanácskozások

— A Liga programjában sok tanácskozás szerepel. Mennyire eredményesek ezek?

— A Pro Europa Liga nagyon sok tanácskozást szervezett a nemzeti kisebbségi jogok, illetve a szabadságjogok területén. Azt kutattuk, hogy hol vannak problémák, és hogyan lehet kezelni azokat. 2000-ben volt egy tanácskozás azzal a témával, hogyan látnak minket az EU-ban. 2002-ben szerveztük meg a szokondi ifjúsági nevelőtábor, 2003-ban a Pro Europa Liga vezetősége elküldött egy küldöttséget Bécsbe, ahol a nemek közti egyenlőség volt a téma, ezen Laura Iancu és Hatházi Attila vett részt tizennyolc ország képviselői között. Volt egy másik tanácskozásunk, melynek az volt a témája, hogyan látják a fiatalok az Európai Uniót. 2004-ben népköltészeti alkotások gyűjtését szerveztük meg, akkor adtuk ki a Mesék és legendák című gyűjteményes kötetet. Volt egy tanácskozásunk a sajtószabadságról, amelyre Marosvásárhelyről eljött Haller István, de ott voltak a helyi sajtó képviselői is. Vásárosnaményban részt vettünk azon a rendezvényen, amelyet Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása alkalmából rendeztek. Hét Szatmár megyei együttest vittem, százhúsz fiatalt: három magyar néptánccsoportot és egy-egy románt, németet, romát és ukránt. Foglalkoztunk a népi mesterségek, például a fazekasság fejlődésével is, amelynek komoly hagyományai vannak Szatmár megyében, gondoljunk csak Vámfalura.

Szociális kérdések

— Európa-szerte nagy gondot jelent a szociális problémák kezelése. Mit tud tenni egy ilyen profilú civil szervezet ennek érdekében?

— Foglalkoztatott az is, hogy nagy a munkanélküliség. Ezzel kapcsolatosan részt vettünk egy nemzetközi pályázaton a nyíregyháziakkal, ennek a pályázatnak az volt a címe, hogy Újra dolgozom. Arra képeztünk személyeket, hogyan segítsék a munkanélküli fiatalokat, hogy azok beálljanak dolgozni. A legnagyobb gond nem a munkahely megszerzése, hanem az, hogy bizonyos személyek akarjanak dolgozni. Több olyan eset van, amikor a gyerek úgy nőtt fel, hogy nem látta soha a szülőket munkába menni. Egy ilyen fiatalt rábírni arra, hogy dolgozzon, valóban nagy probléma.

— A roma kérdés is részben szociális kérdés…

Ugyancsak fontos tanácskozás volt a roma diszkriminációról szóló. Itt azért küzdöttünk, hogy akarjon minden roma egyenlő lenni. Ne mindig azt keresse, hogy milyen módon, mi ellen lázadjon, hanem győzze meg társait, hogy emelkedjenek az átlagemberek szintjére, és azonos alapállásból nézzék a dolgokat. Sajnos, a diszkrimináció a képzetlenségben gyökerezik, ha egy nagyobb közösségben sok a képzetlen egyén, akkor nagyon sok munkahely zárva is van előttük. Nem azért nem alkalmaznak valakit, mert barna bőrű, hanem azért, mert nem tud írni és olvasni, nem ismer egyetlen szakmát sem.

— Hogyan tudná összefoglalni a Pro Europa Liga tevékenységeinek lényegét?

— A Pro Europa Liga programjában első helyen az állt, hogy megismertessük és elfogadtassuk az európai értékeket. Amíg ezzel foglalkoztunk — úgymond: amíg ezt tanítottuk —, mi is sokat tanultunk másoktól.

Elek György