Hihetetlen, de igaz. Egy tajvani férfi még most is annál a pályaudvarnál ácsorog, ahova a randit 20 évvel ezelőtt megbeszélték. Azt mondja, megszokta a várakozást.

Hachiko-embernek gúnyolják az 50 év körüli férfit. Hachiko egyébként egy akita fajtájú kutya volt, aki minden este az állomás bejárata előtt várta munkából hazatérő gazdáját, egyesek szerint hónapokkal, mások szerint még 11 évvel annak halála után is. Az 1920-as évek e legendája valószínűleg a csú, az alattvalói hűség kötelességét volt hivatva ébren tartani a militarizmus felé haladó társadalomban. A tajvani férfi azonban nem a gazdáját, hanem egykori partnerét várja. Ah Ji és szerelme, akivel nem sokkal korábban, futólag ismerkedett össze, 20 évvel ezelőtt beszéltek meg egy randit a pályaudvarra, ahová a nő végül nem ment el. A férfi nem törődött bele az elutasításba, menthetetlen romantikusként hiszi – még most is – hogy a várva várt nő előbb-utóbb feltűnik a pályaudvaron. Persze az elmúlt két évtizedben többen is voltak, akik megpróbálták jobb belátásra bírni Ah Ji-t, többek között a családja és néhány szociális munkás is. Hiába ajánlottak neki többször munkát, lakást, Ah Ji minden segítőjét elutasította arra hivatkozva, hogy már megszokta a várakozást. Ruhákat és élelmet a rendszeresen arra járó, jószívű ismeretlenektől kap, tisztálkodni pedig a közeli nyilvános vécében szokott. A férfi hajthatatlan, azt mondja, a világ összes kincséért sem távozik onnan, amíg a nő el nem megy a „randira”.