Immár 29 éve, hogy minden esztendőben szép számban emlékeznek meg Kölcsey Ferencről szülőfalujában, Sződemeteren. Idén sem volt ez másképp, színvonalas műsorral készültek a szervezők.

Évről évre az augusztusi kánikulában Sződemeteren gyűlnek össze mindazok, akik fontosnak tartják leróni tiszteletüket a nemzet költője, nemzeti imánk szerzője, Kölcsey Ferenc előtt. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE), a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont közösen a Szatmárnémeti Kölcsey Körrel, Sződemeter református gyülekezetével és a község polgármesteri hivatalával, valamint a Tasnádi RMDSZ-szervezettel augusztus 3-án, pénteken idén immár 29. alkalommal rendezte meg a hagyományos Kölcsey-megemlékezést.

Mint az előző években, idén is a sződemeteri református templom adott otthont a kulturális rendezvénynek, ahol nem megszokott módon idén először egy leány szavalta el nyitányként Kölcsey Himnuszát, méghozzá Makranczi Krisztina, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja, aki megérdemelten kapott nagy tapsot az egybegyűltektől.

Ezt követően a Sződemeter községhez tartozó Pelekeszi általános iskolájának a diákjai mutatták be verses-zenés műsorukat, a 29 évre visszatekintő rendezvény története során először.

A gyermekek műsora után Muzsnay Árpád főszervező köszöntötte a nagyjából 150 egybegyűltet, köszönetet mondott nekik, amiért idén is szép számban jöttek el, hogy megemlékezzenek Kölcsey Ferencről, akire idén halálának 180. esztendeje és a Himnusz megírásának 195. évkordulója alkalmából emlékezünk.

Muzsnay után a helyi gyülekezet lelkipásztora, Pakulár István szólt a gyülekezethez, majd Simon Adri budapesti költőnő erre az alkalomra írt saját versét adta elő. Ezt követte Gheorghe Marian sződemeteri polgármester köszöntőbeszéde, melyben külön köszöntötte Turos Lóránd szenátort, Erdei D. István és Magyar Lóránd parlamenti képviselőket, valamint a határon túlról érkező magyarországi küldöttséget, majd a rendezvény fontosságát emelte ki, valamint azt a nagyon jó kapcsolatot, amit a helyi magyarsággal ápol.

A polgármester szavai után egy újabb szavalat hangzott el, majd Turos Lóránd szenátor szólt a résztvevőkhöz, aki amellett, hogy Kölcsey rendkívüli tisztességére és becsületességére emlékezett, kiemelte Kölcsey szellemiségének azon erényét, amely nemcsak a szavak szintjén, hanem a cselekvési vágyban is megmutatkozott. „Az, hogy ma itt vagyunk, és megemlékezhetünk Kölcsey Ferencről, azt bizonyítja, hogy helyes volt a jövőkép, és jók voltak a hozzá csatolt cselekedetek. Most pedig rajtunk a sor, hogy a kapott értékek mentén jövőképet alakítsunk ki, és tettekkel valósítsuk meg azt. A cél, a jövőkép nem más, mint hogy itthon magyarként boldogulhasson minden nemzettársunk, gyermekeink, unokáink, hogy mindig legyen jó magyarnak lenni ezen a földön” — hangsúlyozta nemzetünk elsődleges céljait Turos.

A szenátor után ismét a fellépő gyerekek szavalata következett, majd a budapesti Zsille Gábor József Attila-díjas költő, műfordító szólt az egybegyűltekhez.

Ezt követően Petneházy Attila színművész, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja adta elő ünnepi beszédét.

A rendezvény zárásaként hagyományos módon megkoszorúzták a templomkertben álló Kölcsey-szobrot, ez idő alatt pedig a nagykárolyi 151-es számú Gróf Károlyi Gyula, a szatmárnémeti 44-es számú Dsida Jenő és a szilágysomlyói 16-os számú Báthory István cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget.

A koszorúzás után a rendezvény zárómozzanataként az emlékezők közösen elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt.

Bajnai Botond