Világszerte jellemző, hogy a gazdagok tovább élnek, mint a szegények. Ez az eltérés az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségét tükrözi, bár országonként eltérő mértékben.

Az eltérés a várható élettartamban az utóbbi években néhány országban drasztikusan nőtt, a különbség Magyarországon a legnagyobb - írja a Napi.hu az IMF blogja alapján. Az alacsonyabb iskolai végzettségű férfiak átlagosan rövidebb ideig élnek, mint képzettebb polgártársaik: az eltérés nagyságát mutató skála két végén Olaszország és Magyarország áll. Az olasz férfiak életkilátásait 4 évvel, a magyarokét 14 évvel rontja az alacsonyabb szintű iskolázottság.

Alacsonyabb színvonalú szolgáltatás

Az egyenlőtlenség hatalmas veszteség egyéni és országos szinten is, ugyanis a rossz egészségi állapot hat a foglalkoztatásra, az egyén pedig kevesebb jövedelemre tesz szert élete során. A rossz egészségi állapotú munkaerő rontja az ország termelékenységét és fékezi a gazdasági növekedést.

Az egészségi állapot javítása olyan tényezőktől függ, mint a jövedelem, az oktatás, a táplálkozás, az egészséges ivóvíz és környezet, a higiénia és az egészségtudatos viselkedés. Emellett kulcsfontosságú tényező a hozzáférés is a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz, a szegények egészségügyi ellátása ugyanis gyakran nem biztosított, ha pedig mégis, akkor általában alacsonyabb színvonalú szolgáltatást kapnak.

Javulhatna az egészségi állapot

Az egészségügyi egyenlőtlenség szűkítésének megoldásához sokrétű megközelítésre van szükség, de a fiskális politikának kulcsszerepe van: a fiskális eszközök megfelelő kombinációja ugyanis javíthatja a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és a szegények egészségi állapotát. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben fontos lenne az ellátás kiterjesztése: vagyis hogy az alacsonyabb fejlettségű és a vidéki térségekben is biztosítani kellene a közfinanszírozott és a magánegészségügyi szolgáltatást. Az egyenlő hozzáférés nem vezet automatikusan a szolgáltatások egyenlő használathoz is, ezért a kormányoknak fel kell vállalni az ismeretterjesztést, valamint szociális programokon keresztül is biztosítani kell az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. Szabályozásokkal, iránymutatásokkal standardizálttá kellene tenni az ellátás minőségét, a szegények által leginkább igénybe vett intézmények számára pedig több forrás kell biztosítani, és olyan ösztönzőkre is költeni kellene, amelyekkel az egészségügyi ellátókat, orvosokat, nővéreket a teljesítményük javítására sarkallják.