Tudományos feltárások szerint a jelenlegi Szatmárnémeti város ősrégi idők óta lakott terület, 1213–1221 között egy fontos kereskedelmi csomópont volt a Nyugat irányába. A XVIII. század elejétől a gazdaság fejlődésével a kereskedelem mellett megindult az ipari fejlődés is. A XIX. század Ausztria-Magyarországon a vasúthálózat építésének és kiterjesztésének a korszaka volt, ami Szatmár övezetét is magába foglalta. Elsők között épült a Nagykároly—Szatmárnémeti vasútvonal, amit 1871. szeptember 25-én átadtak a forgalomnak; Szatmárnémeti—Nagybánya között 1884. július 6-án indul meg a vasúti forgalom; a Szatmárnémeti—Halmi vonalon 1872. június 20-án. Később a gazdaság fejlődése maga után vonta a helyi érdekű keskeny nyomtávú vonalak kiépítését, a domborzati viszonyok függvényében. A személyek szállítása mellett így megoldódott a nyersanyagok, az erdőkből kitermelt faanyag, a domb- és hegyvidék gyümölcseinek , az alföld gabonaféléinek nagy mennyiségekben való szállítása. 1900. november 14-én adták át a forgalomnak a Szatmárnémeti—Erdőd keskeny nyomtávú pályát. 1906. április 20-án megindult a forgalom a szintén keskeny nyomtávú vonalon Szatmárnémeti és Bikszád között.

A szatmárnémeti vasútállomás első épülete egy szerényebb, egyszerűbb építmény volt (az épület egy földszintből és egy emeleti részből állt) és 1871. szeptember 25-én adták használatba, egyszerre a Nagykároly—Szatmárnémeti vasútvonal megnyitásával. Egy része még ma is használatban van. A jelenlegi vasútállomás épülete 1899. november 11-én lett rendeltetésének átadva, az eseményről a kor hetilapja, „Szatmár és vidéke” és a „Sătmarul şi provincia’’ részletesen tájékoztatott. Az új épület 26–27 ezer lakosú város számára lett megtervezve, kb. ennyi lakosa volt akkor Szatmárnak, de azóta is sikeresen kielégíti az utazóközönséget. Abban az időszakban, a XIX század vége és a XX. század elején Szatmár város élénk gazdasági fejlődés küszöbén állt, akkor épült az Igazságügyi Palota, a Pannónia Szálló, a város színháza, a Kossuth-kert, bankok, melyek híven őrzik a kor építészeti stílusát.

A vasútállomás épülete Pfaff Ferenc (1851–1913) budapesti műépítész tervei alapján készült, aki 1887–1907 között a MÁV szolgálatában dolgozott. Az akkori Magyarország területén több mint húsz kisebb vagy nagyobb vasútállomást tervezett. Az ő tervei alapján valósultak meg: Arad, Gyimes, Nagykároly, Piski, Fiume, Miskolc, Pécs, Szeged, Kolozsvár és Szatmárnémeti vasútállomásai — az akkori Európa legsikeresebb vasúti épületei modernek, karakteresek a kor új stílusirányzatát képviselik.

A szatmári állomás épülete egy központi egyemeletes és két, szintén egyemeletes korpuszból áll, amiket egy-egy földszintes rész köt össze folyosókkal ellátva. A pályaudvar oldalán széles fedett peron húzódik, vasgerendákkal, oszlopokkal alátámasztva. A szatmárit, ha összehasonlítjuk a többi Pfaff-alkotással, felfedezzük a neoreneszánsz és eklektikus stíluselemeket, a szimmetrikus díszítéseket s a hagyományos építőanyagokat (tégla, fa és vas). Nem csak esztétikus a kinézete, hanem az utazóközönség igényeit is messzemenően figyelembe veszi, irodák, jegyárusításra alkalmas helyiségek stb. egyaránt megtalálhatók itt, amelyek napjainkban is megfelelnek.

A pályaudvar is jól kiszolgálja a személy- és teherszállítás igényeit, mind a négy irányba, az X–Y tengelyen (Észak–Dél) irányba, 14 sínpáron és 52 váltóval. Az X végéről indulnak a szerelvények Nagykároly irányába. Az Y–ról Nagybánya, Halmi és Bikszád felé.

A szatmárnémeti pályaudvar 1988-ban jelentős átalakításon, korszerűsítésen ment át, ezek közül a fontosabbak: megnövelték a pályaudvar hosszúságát; elektromechanikus távvezérléssel és figyelmeztető fényjelzéssel lett ellátva az I–VII. vágányokig mind a négy irányba; a második és harmadik vágány közötti várósávot (peront) kiszélesítették és megemelték a személyszállítás jobb kiszolgálására. Új épület készült a távvezérléshez szükséges berendezések, felszerelések számára, ahol a földszinten a forgalmi iroda, az első emeleten az elektromechanikus távvezérlést kiszolgáló vezérlőterem és a második emeleten a fényjelzők távvezérlési termei találhatók. A mozdonyszín (fűtőház) is bővítés és modernizálás alá került, a szerelőcsarnokokat különböző műszerekkel és készülékkel látták el, amelyek segítséget nyújtanak a mozdonyok ellenőrzésében és javításában. A vasúti kocsivizsgálóknak egy külön műszaki kis állomást fejlesztettek ki, ahol a javításokat, ellenőrzéseket és a szerelvények mosását végzik.

Figyelmébe ajánlom a tisztelt utazóközönségnek, hogy várakozás közben vessen egy pillantást az állomás épületére, remélem, hogy megelégedetten állapítja meg, hogy az évek során semmit sem veszített a szépségéből, varázsából. Méltó marad egy szép és érdekes emlékfotó készítésére.

A jelenlegi pályaudvar meglétének 115. évfordulója alkalmából alulírott a Román Vasutas Bélyeggyűjtők Egyesülete (AFFR) részéről emlékbélyegzővel ellátott borítékokat készített, a hozzátartozó monográfiával (magánkiadásban).

A megemlékezésre készült filatéliai dokumentumok anyagi támogatását részben Kereskényi Gábor RMDSZ-es parlamenti képviselője vállalta. Az emlékbélyegzővel ellátott filatéliai anyagok egy részét az AFFR-tagoknak küldték ki Romániába és külföldre, egy másik részét a szolgálatban levő vasúti személyzetnek osztják szét a szatmárnémeti állomáson.

Lőrincz Tibor mérnök