Erdély legnagyobb néptáncos találkájának adott ismét otthont Székelyudvarhely a hét végén, ahol több mint 100 zenész és több mint 1000 táncos ünnepelte a lassan fél évszázados táncházmozgalmat, örömzenélt, mulatott együtt és tanult egymástól, így is főt hajtva Kallós Zoltán emléke előtt.

Erdély első városi táncházát 1977 februárjában rendezték Kolozsvárt, a bábszínház próbatermében, közvetlen elindításában,  kibontakozásában pedig nagy szerepe volt a  kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő Kallós Zoltánnak — „akinek tevékenysége a világ összes táncházának és találkozójának egyik alapköve” és aki főképp a mezőségi és a gyimesi csángó hangszeres zene gyűjtésével és népszerűsítésével teremtett hiteles alapot a táncházmozgalom számára; valamint Könczei Ádámnak, aki nemcsak népszerűsítésén, hanem szakmai alapokra helyezésén is fáradozott.

A szervezők szigorúan tartják is ezt az irányvonalat, ugyanakkor a táncháztalálkozó ma már nem csak egy mozgalom, ahol az erdélyi táncházas közösségek találkoznak Mezőségtől Moldváig, Kalotaszegtől Szatmárig, hanem összefogja a népzene és néptánc valamennyi területén hivatásszerűen vagy műkedvelőként tevékenykedő embereket, kézműveseket, viseletkészítőket — ennek okán a kétnapos rendezvény kínálata folyamatosan bővül. Idén például Benedek Árpád vezetésével gyermektáncház is volt, a kézműves kirakodóvásár mellett kézműves foglalkozások is zajlottak és különlegességként a hajfonás technikájába is betekintést nyertek az érdeklődők.
Pénteken este Világok között... címmel a Sapientia – EMTE Kolozsvári Kara táncművészet szakos végzőseinek záróvizsga-előadásait láthatták, a szombati gálaműsor keretében pedig Udvarhely Néptáncműhely és Háromszék Táncszínház közös előadásában a Ritka magyart – Kallós Zoltán emlékére, s előadás előtt megható meglepetésként a születésnapját ünneplő táncműhelyvezető Orendi Istvánt köszöntötték.  Az esték három helyszínen is hajnalig tartó táncházakkal értek véget, amelyekben óránként váltották egymást a Küküllő-menti, mezőségi, kalotaszegi és cigány táncrendek.
A találkozó kétnapos forgatagában a szatmári néptáncosok közül többen is ott ropták,  nótáztak a muzsikaszóra, míg Szatmár megyét hivatalosan a nagykárolyi Rekettye Néptáncegyüttes és az egri Csodaszarvas Néptánccsoport képviselte.
„Az egyesületünk, mondjam így, több formában is jelent volt táncháztalálkozón, ugyanis a sapientiások között is volt rekettyés, a Komák zenekar az esti táncházban húzta. A néptánccsoport pedig a városi parkban felállított színpadon lépett fel, az élet főbb mozzanatait (keresztelés, lakodalom, temetés) megidéző, ördöngösfüzesi táncokból álló, Családregény című koreográfiával — amely kiemelt arany minősítést kapott az idei Dunán innen, Tiszán túl népművészeti tehetségkutató versenyen.” – részletezte hírportálunk megkeresésére az egyesületet vezető Székely Sára.
Ugyan nem első alkalommal lépett a táncháztalálkozó színpadára  — 2017–ben az avasújvárosi Bokréta és a szilágylelei Nemesek Néptánccsoporttal közös előadásban „mutatták be” Szatmárt Udvarhelyen —, de önálló csoportként most először az egri Csodaszarvas.
„Gömöri táncokat vittünk, s ezúton is köszönjük a szervezőknek a meghívást, illetve magát a táncháztalálkozót. Minden évben nem csak különleges élmény, de semmihez nem hasonlítható feltöltődés is, nagyon sok — bár szerintem most a megszokottnál is jóval többen voltak — résztvevővel, illetve érdeklődővel, hiszen nyitott rendezvény, bárki jöhet, olyan is, aki egyébként nem a „népes” világhoz tartozik. Egy baj azért mégis van vele: rövid, csak két napig tart.” – mondta megkeresésünkre Szarvas Károly csoportvezető. 

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Fotók: Hagyományok Háza és magánfelvételek)