"Carl Gustav Jungról olvastam, hogy bár élete során rendkívül sokat utazott és mélyen lenyűgözte az ókori történelem, képtelen volt meglátogatni Rómát. Attól tartott, hogy Róma, az európai kultúra „füstölgő és tüzes tűzhelye”, túlságosan mély, feldolgozhatatlan benyomást tenne rá, azaz túl sok lenne neki.

Nem hiszem, hogy 27 tagú csapatunkból lett volna valaki, aki zarándoklatunkon ( július 20-24. - Róma, Assisi), ne érezte volna ezt a túl sokat, vagyis az élmény felfokozottságát, intenzitását. Túl sok volt a meleg, de még több a kíváncsiság. Túl rövid volt a nap, alvásra nem futotta, és túl hosszú volt, kiszakított az időből. Túl szép volt, amit láttunk, napokig, hetekig emésztjük. Túl erős volt az istentapasztalat, nem segítettek, csak a könnyek…

Hosszan sorolhatnám a program pontjait, ami persze, hogy sok volt,  de tudom, hogy a helyek varázsa nemcsak a látványban, kipipált célokban, hanem a társakban is rejlik, akikkel együtt bejártuk ezt az utat. Ezen a zarándoklaton az együtt érzése különösen intenzív, nem hétköznapi volt: együtt voltunk, amikor az antik Róma romjainál tűzött ránk a nap, amikor elvarázsolt Assisi lélegzetelállító atmoszférája, a Szent Péter bazilika fenségessége, egy (végre) hűvös nyári este a teraszon; együtt hullott izzadságunk a szent lépcső fokaira, és egyszerre özönlöttük el a szállás melletti boltot. 

És még nem is írtam semmit a gasztronómiáról, Caravaggio festményeiről vagy például a sírokról: Szent Péteré, Szent Pálé, Szent Ferencé, Szent Kláráé, Szent Mónikáé, Carlo Acutisé, Ferenc pápáé…. nem hiszem, hogy szavakkal ki lehet fejezni, amit átéltünk ezekben a pillanatokban. Túl mély. Vagy a közös misék hangulatáról, amelyek közül talán a legnevezetesebb a több  csoportot egyesítő vatikáni magyar mise volt, Vértesaljai László jezsuita atya felejthetetlen szentbeszédével. Vagy a pápai audienciáról, Leó pápa szelíd tekintetéről, szívünkbe vésődött beszédéről és arról a pillanatról, amely során még az ajándékot is sikerült átadnunk. Mindvégig, az egész úton mi is együtt örültünk Isten ajándékainak. 

Hazafelé olvastam egy újságcikkben, hogy ott tartózkodásunk ideje alatt Rómában akkora volt a hőség, hogy megolvadtak az aszfalt alatt a vezetékek. Igen, végig így volt, rettenetesen sütött ránk Isten napja, égetett a tűz, a mindent átalakító elem. Hagytuk, hogy kiégesse, ami már nem kell, és csak az maradjon, ami éppen jó, éppen elég. Biztos vagyok benne, hogy Rómából/Assisiből mindannyian hazahoztunk valami maradandót, ki-ki éppen azt, amire legnagyobb szüksége volt, és amit hosszú ideig magában hordoz ezután.  

Hálásak vagyunk azoknak, akik felejthetetlen élményünk megvalósulását támogatták: nm. ft.  Schönberger Jenő püspök úrnak, a Pax Egyesületnek, illetve Illyés Csaba általános helynök úrnak, idegenvezetőnknek, akinek türelme és szakértelme nélkül ez a zarándoklat nem lett volna az igazi. Köszönjük Ádámkó István Csaba igazgató úrnak, valamint Mayer Nándor és Daly Attila spirituális atyáknak, Fekete Csaba gyakorlati éven levő kispapnak az útunkhoz való hozzájárulást.

Heinrich Andrea
(A résztvevők fotói)