Mínusz 131 centin, abszolút negatív rekordot döntött meg szeptember elején a Szamos Szatmár megyében. Szakemberek szerint nem csak a klímaváltozás és az aszály az oka ennek.

Márk – Nagy János ökológus, az Erdélyi Kárpát Egyesület – Szatmárnémeti elnöke szerint az egész szatmári síkságon zajló, évszázados emberi tevékenység is hozzájárul a csökkent vízszinthez, a jelenség sajnos érvényes nem csak a Szamosra, hanem a Krasznára és a Túrra is.

Az egyik komoly probléma a mederből való homokkitermelés és a kavicsbányászat, ami miatt egyre mélyebben van a fenék, egyre mélyebb a folyómeder, ami egyre mélyebben tartja a talajvízszintet is az övezetben.

Egyensúly idején a talajvíz besegít a mederbeli vízszint elfogadható szinten való tartásához, mint ahogy a folyó is rásegít az egészséges talajvízszint-megtartásához áradás esetén. Mindig is volt nyári kisvízszint, emlékeztet Márk-Nagy, de nem ennyire drasztikus mint az idei.

A felszíni kavicsbánya-nyitások során bányatavak jönnek létre, amelyek feltárják a talajvizet s ezáltal hatalmas párologtató felületek alakulnak ki. A nagy nyári kánikulában a tavak felületéről nagyon nagy mennyiségű talajvíz vész el.
Márk – Nagy szerint a gyepterületek (legelők, kaszálók) beszántása által és aztán nagy vízigényű kultúrákkal való művelése miatt ugyancsak jelentősen megnőtt a párologtatás általi vízveszteség.

Az aszály és a kevés csapadék mellett ezek a fent említett dolgok azok, amik – összeadódva –, szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy kevés víz legyen a folyómedrekben és a talajban. 2011-ben indult meg komolyabb talajvízszint-csökkenés, mutatott rá a ökológus, abban az évben volt annyira csapadékos a tavasz, hogy jótékony hatással legyen a talajvíz szintjére. Voltak csapadékos időszakok azóta is, ez nem kérdés, de azóta sem sikerült megfordítani a negatív vízmérleget.

Princz Csaba

(A szerző felvételei)