Három nap, tíz előadás, workshopok, táncház — intenzív, izgalmakban és élményekben bővelkedő hétvégét zártak vasárnap délben a diákszínjátszók, felkészítő tanáraik, a zsűri, illetve maga a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, amely hagyományosan „jó házigazdája” volt a Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztiválnak.

A kissé fáradt, de az élményektől, impulzusoktól ragyogó egybegyűlteket Pataki Enikő igazgatónő köszöntötte, egyben megköszönve a szombati napot, a sok élményt amelyeket személy szerint ő kapott az előadásokat nézve, s amelyek közül nem egy nagyszínpadra volt érdemes. 

Megköszönte ugyanakkor a tanároknak–felkészítők munkáját, az évről – évre visszajáró zsűritagoknak, akiknek fontos, hogy létezzen ez a fesztivál, illetve külön kiemelte a „háttérben dolgozókat”, akikről amúgy kevés szó esik egy–egy zárógálán vagy díjátadón — értve itt a Kölcsey tanári karát, akik hetek óta szervezték a fesztivált, s az elmúlt napokban is mindent megtettek, hogy a legkisebb döccenő nélkül, olajozottan történjen minden, valamint a Harag György Társulatot, amelynek nem csak elméleti partnersége, de gyakorlati jelenléte nélkül nem is lehetne ilyen magas szakmai színvonalon megszervezni. Nem mellesleg a fesztivált az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatta.

Mint általános értékelője elején (az előadások értékelőjét már korábban megtartották csapatokra lebontva) Bessenyei Gedő István teatrológus, dramaturg, a Harag György Társulat igazgatója elmondta, ez a fesztivál rendkívül közel áll a szívéhez — s nem csak a színházi szakemberéhez, hanem a fiúéhoz. Mert ilyenkor egy kicsit itt van az édesapja, Bessenyei István színművész, „újra él azáltal, hogy itt vannak a diákok, az ő játékuk által. Ezt személyesen köszönöm” – mondta. 
Az országos verseny négy évvel korábban, 2022–ben vette fel a néhai Bessenyei István nevét, s nem véletlenül az övét, hiszen évtizedeken át segítette a fesztivál megszervezését, tartott (még betegen, élete utolsó szakaszában is) táborokat a diákszínjátszóknak. Számára a diákszínjátszás ügye mérhetetlenül fontos volt (ahogyan a felnőtt műkedvelő színjátszásé is) — hitvallása szerint a színpadon állva a diákok személyisége fejlődni tud, és olyan, nyílt, bátor emberekké válnak, akik nem rettennek meg, ha közönség elé kell lépjenek, ha vállalniuk kell nyilvánosan a gondolataikat.

Élmény volt látni a csapatok fejlődési dinamikáját

És az idei fesztivál előadásai, csapatai ezt igencsak alá is támasztották, a darabokban megjelentek bizonyos — mondjuk úgy: trendek —, megtaláltak egy –egy témát, ami róluk, saját problémáikról szól, legyen szó cyberbullyingról, online megfélemlítésekről, a közösségi média negatív, torzító hatásairól. „És amikor ezek a problémák figyelmeztető felkiáltójelként megjelennek a színpadon, oda kell figyelni rájuk. ” — mondta Bessenyei Gedő.

Hangsúlyozta azt is, mekkora élmény volt saját, de zsűritársai számára is a csapatok fejlődési dinamikája; látni a visszatérők esetében hogyan építik be előadásmódjukba a tavaly, tavalyelőtt kapott tanácsokat, tanulságokat. „Szép fejlődéstörténetek, mindnek volt értéke” — summázta. Nyomatékosítva ugyanakkor azt is, ami a legfontosabb: hogy a diákok látják egymást a színpadon, látják mi működik vagy éppen nem, tanulnak egymástól.

Verseny bár, de nem ez a legfontosabb

Mind a kilenc „társulat” nagy doboznyi ajándékcsomagot vehetett át a rendezvény támogatóinak jóvoltából, természetesen a zsűri munkája sem maradt köszönet nélkül, és a tanári különdíjat a kölcseys Nagy Tünde, a KÖDIK színjátszó csapat egyik felkészítőtanára vehette át.

A Kiváló alakításért különdíja(ka)t Somodi Krisztián és Májai Varga Kriszta (Kamaszok)nyerte el.
A legjobb női mellékszereplő díját König Glória, míg a legjobb férfi mellékszereplő díját Győrfi Áron (mindketten Bartók Diákszínpad) kapta, a legjobb női főszereplőnek járó díjat Riedl Kovács Zille Csengének (KÖDIK), a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat pedig Sólyom Alexnek (Tinikomédiások) ítélték.

Természetesen a csapatok esetében sem hiányoztak a különdíjak: a Harag György Társulat Zseheránszky István-díját a krasznai Tinikomédiások csapata, a Szamos különdíját a marosvásárhelyi Refi Színpad vehette át, dicséretben pedig a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad részesült.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a KÖDIK lépett, második a Fordított Patkó csapata lett, Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztivál első díját pedig a Bartók Diákszínpad vehette át.

Csapatok és előadások: 

Refi Színpad (Marosvásárhelyi Református Kollégium) — Márton Csilla: FÉK
Tinikomédiások (krasznai Cserey–Goga Technológiai Líceum) — Maurice Maeterlinck: A kék madár
Fordított Patkó (nagyenyedi Bethlen Gábor Főgimnázium) — Szymon Jachimek:Jeremi összekapja magát
Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad (kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum) – Móricz Zsigmond: Barbárok
KÖDIK (szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium) – Elise Wilk: Feminin
Üvegfigurák (székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum) — Bekő Fóri Zenkő: A két Kórea egyesítése
Bartók Diákszínpad (temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum) — Molnos András Csaba: IZÉK — Játék tízparancsolattal
Kamaszok (marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum — Kozsik József: Svájci néger (Schwarzenegger) visszatér
Fantázia (szászrégeni Lucian Blaga Elméleti Líceum) — Szabó György: A Pál–utcai férfiak sorsa
Refi Színpad (Marosvásárhelyi Református Kollégium) — Tasnádi István: Cyber Cyranno

Szabó Kinga Mária 

(Fotók: Czinzel László és a szerző felvételei)