A régi szatmári köznyelvben (nem hivatalos földrajzi meghatározásként!) sármellékiként emlegetett, vagyis szárazberki, 250 főt számláló református közösség volt házigazdája a június 15-i Református Egyházmegyei Kórustalálkozónak, amit a hármashatárbeli település református templomában tartottak meg délután öt órától.

Itt Jobb Domokos ombodi vendéglelkész tartott lelki szolgálatot, a templomi kórusok legfontosabb jellemzőit kiemelve: A kórusban az Úrért, az Úrnak énekelünk, azt óhajtva, hogy „Legyen kedves néki az én rebegésem…” Nem az a lényeg, hogy egy kórus hány tagot számlál, oszlatta el a félreértést a szónok, hanem hogy éneke szívből jöjjön ha rebeg és zengjen ha eltökélt.

Mindezek után Elek Arnold Zoltán házigazda-lelkész könnyed hangulatban, felszabadult légkört teremtve üdvözölte az egybegyűlteket, paptársakat, kórusvezetőket, kórustagokat, híveket és világi vendégeket. Külön köszöntötte Zsákai Norbertet, a garbolci testvérgyülekezet lelkészét, Kosztya Zoltán zajtai polgármestert, Huszti Róbertet, a zajtai Vitéz Gaál Lajos Kulturális Egyesület vezetőjét és feleségét, Béres Antal lázári polgármestert és feleségét, illetve Deme József lázári alpolgármestert és nejét.

Ezt követően Tolnai Zelma, a kórustalálkozó főszervezője is szólt az egybegyűltekhez, majd bemutatta a kórusokat: Apai Református Vegyeskar, a szatmárnémeti Láncos-templom Soli Deo Gloria kórusa, Mikolai Református Vegyeskar, Németi Egyházközség Vegyeskar, Kültelek Református Énekkar, Szamos-negyedi Bethlen Gábor Vegyeskórus, Bel Canto Kamarakórus, Egri Református Kórus.

Mindegyik együttes három ének formájában hagyta ott névjegyét a helyszínen, küldetésük befejezéseképpen, a templom nyugati oldalán álló három kopjafánál közösen is énekeltek egy éneket, majd Csürök Király Emese szavalatát követően, a meghívottakkal közösen elénekelt magyar himnusszal zárult a kórustalálkozó.

Az esemény másik lényeges momentuma a kopjafás emlékmű megkoszorúzása volt, a június negyedikei összetartozás napja alkalmából. A gesztus utalás arra, hogy a kórusok összetartozása a közösségek szintjén a magyar nemzet szétszakított részeinek összetartozását jelentik.

A templomi események után a találkozó a szépen felújított szárazberki kultúrotthonban folytatódott. Itt a helyi református közösség és családtagjaik, továbbá más felekezetekhez tartozó barátaik gazdag szeretetvendégséggel várták a találkozó tagjait és annak minden vendégét.

Princz Csaba
(A szerző felvételei)