Minden idők legnagyobb népvándorlása zajlik a világon. Amikor a Nyugat lehetővé tette a szabad mozgást, senki nem gondolt arra, hogy az emberek nagy része nem turistaként fogja majd látogatni a fejlett országokat, hanem éppen a legszegényebb rétegek tömegesen jelennek majd meg és telepednek le a jobb megélhetés reményében. Már nem csak az olcsó munkaerő vándorol be a munkaerőhiánnyal rendelkező, eddig gazdagnak mondott országokba, hanem a fanatikus, terrorral fenyegető szélsőségesek, akik már most, de a jövőre nézve beláthatatlan veszélyeket jelentenek az eddig sem békés világnak. Ma már a megélhetési bevándorlók sem dicsekednek azzal, hogy az ittenihez hasonlóan kétszer annyi elvégzett munkával kétszer olyan jól élnek, mint itt, talán még annyit elmondhatnak, hogy több munkával jobban élnek, de másként. Európa legfejlettebb országaiban fogy az őshonosok, de lényegesen nő a bevándorló afrikaiak és más elmaradt országokból érkezők száma. Ezek hamarosan az adott országok választópolgárai lesznek, előfordulhat, hogy egy bizonyos idő után a bevándorlók döntenek majd az őshonosok sorsa felett. Bizonyára ezt tudják a liberálisok is, akik bírálják azokat, akik megpróbálják fékezni a bevándorlást, de az ő érdekeik mások, a másság elfogadása pedig egy ráerőszakolt kötelessége minden embernek. A Nyugatnak valóban kötelessége segíteni az elnyomott afrikai népeken — hiszen azok a nyugati országok egykori gyarmatairól származnak —, de nem úgy, hogy egy részüket olcsó munkaerőként menekültnek tekinti, hanem segíti azoknak az országoknak a fejlődését. Ez viszont nem cél, mert a nyugati érdekek, amelyek jó előre ki vannak dolgozva, csak akkor érvényesíthetők, ha létezik a feszültség. Az Európai Unió érdekes trükkökkel csalogatja a szakembereket is. Eddig orvosokat és mérnököket csaltak át, jó fizetéseket biztosítva számukra, ma már a frissen végzett egyetemistákra is vadásznak. Egyéves továbbképzésre biztosítanak számukra ösztöndíjat, hogy egy részüket megfertőzze az ottani életmód, és ott maradjanak. Később elég sokan rádöbbennek, hogy nem minden vaj és méz, de miután minden ágat kivágnak maguk alatt, kockázatos a visszaút. Népvándorlás mindig volt, és mindig lesz. Népek tűnnek el, új népek jelennek meg. A világ folyton változik, ebben a változó világban pedig minden embernek csak egy élete van. Ezt kell mindenki úgy szervezze, hogy számára a legjobb legyen.

Elek György