Lionel Messi hétszeres aranylabdásként, e mérce szerint minden idők legjobb labdarúgójaként várta a vasárnapi döntőt, de alighanem e trófeák közül nem egyet felajánlott volna cserébe azért, amelyikért ezen a meccsen küzdöttek a felek. Végül erre nem volt szükség: az argentin vezér nemcsak megdöntötte a világbajnoki szereplési rekordot (ez volt a 26. mérkőzése), hanem úgy lett életében először világbajnok, hogy a fináléban két gólt is szerzett, sőt a tizenegyesek során is hidegvérű volt.

Csak az ötödik percig kellett várni az első, kaput eltaláló lövésre – az argentin kísérletet két hajmeresztő francia labdaeladás előzte meg –, Rodrigo De Paul középre tartó kísérletét Hugo Lloris magabiztosan védte. Ha gólhelyzetekben nem is mutatkozott meg, maradt az argentin fölény, jobbára a francia térfélen folyt a játék, és ha ebből indulunk ki, a játékrész közepén törvényszerűen jött a gól is.
A döntőre felépülő és a kezdőcsapatba is bekerülő Ángel Di María tört középre balról, Ousmane Dembélé lökött rajta egy finomat, ez elég volt ahhoz, hogy Argentína megkapja a menetrend szerinti tizenegyesét, már az ötödiket ezen a világbajnokságon – és Lionel Messi nem is hibázott, a bal alsóba lőtt, azaz már a 23. percben vezetett Argentína. 1–0

Na, majd most változik a játék képe, felpörögnek a „kékek” – gondolhattuk, de ennek a fordulatnak nemcsak a szervezetten, önbizalommal telten játszó argentinok állták útját, hanem maguk a franciák is. Didier Deschamps emberei lassabban mozogtak, lassabban gondolkodtak, mint az ellenfél, úgy tűnt, mintha a táborukban a napokban fertőzéseket okozó vírus minden játékosban aktivizálódott volna.
Szóval maradt a kezdeményezés az argentin fejekben, lábakban, a bizonytalanság meg a francia oldalon, ami nem maradt újabb következmény nélkül: a 36. percben Dayot Upamecano eladta a labdát a támadótérfélen, Messi és Julián Álvarez révén már épült is a villámgyors argentin akció, amelynek végén a jobb oldalon megugró Alexis Mac Allister a balon érkező Ángel Di Maria elé játszott, ő pedig a kivetődő Hugo Lloris fölött a hálóba pattintotta a labdát. 2–0

Deschamps úgy érezte, kizárólag a pályán lévők közreműködésével lehetetlen felállni innen. Az addig látottak alapján gyakorlatilag bárkit lecserélhetett volna, de a gólszerzési kényszer miatt a támadókhoz nyúlt (a 41. percben Dembélé és Olivier Giroud le, Marcus Thuram és Randal Kolo Muani be), ám hiába húztak rá a csapatok több mint hét percet az első félidőre, a franciák kapura lövési kísérlet nélkül bandukoltak be az öltözőbe.
A francia kapitány nyilván nem statisztikákat olvasott fel játékosainak a szünetben – mi azért jegyezzük meg, hogy az efféle adatgyűjtés kezdete (1966) óta vb-döntő első félidejét most először zárta csapat kapura lövés nélkül –, azonban bármit is mondott, a második játékrész első negyedórájában nem változott semmi, a „kékek” nem igazán tudtak mit kezdeni az átengedett területtel, inkább a megugró argentinokban bujkált a gól.

A hatvanadik perc után megpróbáltak sebességet váltani a franciák, többet birtokolták a labdát, hosszabb passzláncokat fűztek – de aztán a hiba előbb-utóbb mindig becsúszott. A társaihoz hasonlóan addig szürkén futballozó Kylian Mbappé révén a 71. percben összejött az első lövés – kapura az sem ment, a léc fölött hagyta el a játékteret. 
A rendes játékidő utolsó tizenöt percére nehéz szavakat találni… A 80. percben Randal Kolo Muani, aki egyszer már nyerő cserének bizonyult ezen a vb-n, és láthatóan ezúttal sem akarta elpackázni a lehetőséget, balról középre törve kiharcolt egy tizenegyest Nicolás Otamendivel szemben, és a büntetőből Kylian Mbappé a jobb alsó sarokba lőtt. 2–1

Egy perccel később újra nagyot alkottak a francia cserék: Kingsley Coman rámenősen labdát szerzett Messitől a felezővonal közelében, Rabiot és Mbappé érintésével a szintén a kispadon kezdő Marcus Thuramhoz került a labda, akinek ívelt passzából Mbappé 13 méterről jobbal, pazar mozdulattal, kapásból a bal alsó sarokba bombázott. 2–2

Innentől lélektanilag a franciák kerültek jobb helyzetbe; ha dolgozott is vírus, már nem hatott, ha volt is valamiféle bénító lelki teher, elszállt a katari légtérbe – kis szerencsével a „kékek” gyorsan megszerezhették volna a harmadik góljukat is, ám a ráadásban volt egy remek lövése Messinek is, Lloris bravúrral védte.
A vb-döntők történetének nyolcadik hosszabbítására Lionel Scaloni valamelyest lelket vert legénységébe, amely már másodszor veszített el kétgólos előnyt a rendes játékidő hajrájában ezen a világbajnokságon. A hollandok elleni kihagyásnak nem lett rossz vége, ebbe belekapaszkodhattak az argentinok, és a ráadás első tizenöt percére stabilizálták is játékukat.
A második tizenöt perc kezdetén aztán megszerezték újra a vezetést is: a 109. percben a leshatárról kiugró Lautaro Martínez lövését – vagyis Scaloninak is volt remek cseréje! – még védte Lloris, a kipattanót azonban a karrierje során talán a legjobb helyen lévő Messi közelről a kapuba lőtte. 3–2

De a sors úgy akarta, hogy ezt a mérkőzést ne Lionel Messi gólja döntse el: a 118. percben Kylian Mbappé berúgta azt a tizenegyest, amelyet ő harcolt ki – lövése Montiel karjáról vágódott le, ezért járt a büntető. 3–3

Mbappé a vb-döntők történetének második mesterhármasát érte el, csakhogy Kolo Muaninak volt egy lehetősége arra, hogy felsorakozzon mellé mint az est másik hőse: a francia cserecsatár 123. percbeli közeli bombáját Emiliano Martínez spárgázva védte.
Így viszont az argentin kapus került a potenciális hős szerepébe, hiszen nagy mentése nyomán következhettek a tizenegyesek. Mbappé az elsőt berúgta, Messi is begurította a magáét (1–1). Az est főszereplői után jöhettek a többiek… Kingsley Coman rögtön rontott, Martínez védett, lépéselőnybe került Argentína! Dybala meg is lovagolta (2–1). Tchouaméni a kapu mellé lőtt, Paredes berúgta (3–1). Kolo Muani a kapu közepébe bombázott, de ez nem számított, mert Gonzalo Montiel is magabiztosan berúgta a magáét – Argentína 4–2-re megnyerte a tizenegyespárbajt!

Döntő:
Argentína-Franciaország 3-3 (2-0, 2-2, 2-2) – 11-esekkel: 4-2 
Gólszerzők: Messi (23., 108., az elsőt 11-esből), Di María (36.), illetve Mbappé (80., 82., 118., az elsőt és a harmadikat 11-esből) 
Sárga lap: Fernandez (45+7.), Acuna (90+8.), Paredes (114.), Montiel (116.), illetve Rabiot (55.), Thuram (87.), Giroud (95., a kispadon) 

Argentína: Emiliano Martinez – Cristian Romero, Nicolas Otamendi, Nahuel Molina (Gonzalo Montiel, a hosszabbítás előtti szünetben), Nicolas Tagliafico (Paulo Dybala, 121.) – Rodrigo De Paul (Leandro Paredes, 102.), Alexis Mac Allister (German Pezzella, 116.), Enzo Fernandez, Ángel Di María (Marcos Acuna, 64.) – Lionel Messi, Julian Álvarez (Lautaro Martinez, 102.) 

Franciaország: Hugo Lloris – Jules Koundé, Raphaël Varane (Ibrahima Konaté, 113.), Dayot Upamecano, Theo Hernandez (Eduardo Camavinga, 71.) – Aurélien Tchouameni, Adrien Rabiot (Youssouf Fofana, 96.) – Antoine Griezmann (Kingsley Coman, 71.) – Kylian Mbappé, Ousmane Dembélé (Randal Kolo Muani, 41.) – Olivier Giroud (Marcus Thuram, 41.)

Nemzeti Sport