Szép számban gyűltek össze vasárnap délután a patóházai református templomban: gyülekezeti tagok, vendégek, lelkipásztorok. Az igét Csűry István királyhágómelléki püspök hirdette: „Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja! Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap.” (Zsolt 35, 27–28) Olyan világot akarunk, ahol igazságosságot tapasztalunk. Krisztus az az igaz, aki megigazítja a világot. Innen jön a megújult élet, ami együtt jár a békességgel. Mi nem vagyunk a süllyedés emberei, éppen ezért célunk az igazhoz fordítani minden embert. Hirdesd a világnak, hogy nagy az Úr! — bátorított az igehirdető. — Íme, nagy az Isten! Ezt üzeni a megújult patóházai református templom.

Dr. Király Lajos esperes a Zsoltárok könyve 84. részének 2. versével köszöntötte a gyülekezetet: „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura.” Lehet-e szerelmes az ember a templomba, a kövekbe és a templomfalakba? A szerelem érzése nem két ember közötti kapcsolatot jelent? — tette fel a kérdéseket az elöljáró. Hogyan lehet értelmezni a bibliai verset? Az esperes elmondta, hogy az ember első emlékei az érzelmekhez kapcsolódnak. Hároméves korunk előtti időszakra azért nem emlékszünk vissza, mert az ideghálózatunk még nem elég érett az úgynevezett lineáris narratív memória megalkotására (azaz ki, mikor, hol, mit csinált). Azonban az érzelmi memóriánk már az anyaméhből elraktároz érzelememlékeket. A magzat az anyaméhben érzi, hogy szeretik-e, csecsemőként ha sír, éhes vagy beteg, megtapasztalja, hogy törődnek-e vele. Mindig öröm látni, hogy hároméves kor alatti gyermekeket is elhoznak a templomba. Az elöljáró feltételezi, hogy a zsoltárírónak már kicsiny gyermekkorban kialakult az érzelmi kötődése az Isten hajléka és a benne lévő közösség irányába, ezért mondhatja azt, hogy „szerelmetesek a te hajlékaid”. Végezetül azt kívánta a patóházai gyülekezet tagjainak, hogy hasonló érzéseket tápláljon bennük is a szépen felújított református templom.

Törő Attila Miklós patóházai lelkipásztor az apostol szavaival köszöntötte a vendégeket és a gyülekezet tagjait: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. (Kol 2, 7) A köszöntések után pedig az alábbi sorokat fogalmazta meg: „Amikor közeledett a hálaadó ünnepség, a következő ige erősödött meg bennem: 'Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az Úr! Mert amiképpen magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál!' (Ézs 55, 8–9) Isten gondolatának a magasságára csodálkozhatunk rá valamennyien a mai napon ezen a hálaadó ünnepen. Hosszú és próbákkal szegélyezett út vezetett el bennünket ehhez a mérföldkőhöz. Lépésről lépésre haladtunk, a hűséges Isten kezébe kapaszkodva” — mondta.

A kezdetek

A templom Isten dicsőségére 1896-ban épült. Isten iránti hálával külsőjében megújíttatott 1971-ben, 2009-ben, belsőjében megújíttatott 2016-ban és külsőjében 2022-ben — az esőzések következtében ugyanis a tető átengedte a vizet, így a templom beázott. A tetőzet lecserélésének szükségét érezte a gyülekezet, és ennek megvalósítása érdekében anyagi terhet vett a vállára. Ez volt az emberi út, emberi szükség, emberi gondolat. De ez a történet nemcsak emberi úton futott, hanem Istennek is volt gondolata, elképzelése, döntése ezzel kapcsolatban. Az Ő gondolata hatalmasabb volt, mint az emberi, mert Atyánk látta már, hova visz ez az út. Ő lehetővé tette a gyülekezet számára, hogy nem csak új tető legyen a templomon, hanem ez a hajlék külsejében is megújulhasson, sőt, még a csempék is a helyükre kerüljenek a templom bejáratánál. Itt köszönjük meg presbiter testvérünk adományát, aki megvásárolta a csempéket. Ezenkívül az is lehetővé vált, hogy a templomkert kerítése is megszépüljön. Urunk tovább vitt minket, mint ahova az emberi gondolat megérkeztetett. Ennek a meglátása, az erre való rácsodálkozás valódi hálát fakaszt ma a szívünkben. Hálát adunk Istennek az Ő nagy kegyelméért, mert forrást adott erre nézve a gyülekezet számára.

A mai nap a köszönetmondás ideje is: hálás szívvel köszönjük a magyar kormánynak és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek a támogatást és segítségnyújtást. Köszönetet mondunk a román kormány vallásügyi államtitkárságától kapott támogatásért is. Köszönjük továbbá a gyülekezeti tagok kitartó imádságát, áldozatos munkáját és adományaikat. Tisztelettel és szeretettel köszönjük Tolnai János Bálint egri lelkipásztor munkáját, aki itteni szolgálata idején megírta ezeket a pályázatokat és elindította a projektet, majd átadta Jobb Domokos ombodi lelkipásztornak, aki folytatta. Az ő munkáját is köszönjük, akitől én vettem át. Megtisztelő érzés számomra, hogy ennek a folyamatnak része lehettem és része lehetek. Tisztelettel és szeretettel köszönöm a gondnok úr és presbiter urak segítségét, áldozatos munkáját, illetve a mellém állást. Jóleső érzés megtapasztalni azt, hogy közösen haladunk egy cél felé. Hálásan köszönjük a gondnok asszony és presbiterfeleségek munkáját, akik jó segítőtársként támogatják férjeiket a gondnoki-presbiteri szolgálatban. Hálásan köszönjük meg a nőszövetségi tagok kitartó munkáját. Azoknak a testvéreknek az áldozatos munkáját, akik a szeretetvendégséget készítették el. Köszönetet mondunk a Communitas Alapítványnak, amelyik idén is támogatta a Patóházi Magyar Napok megszervezését. Köszönjük szépen a kivitelező vállalkozónak és csapatának a szép és igényes munkáját, akik elvégezték a templom felújítását. Köszönjük a polgármester és az alpolgármester úrtól kapott támogatást is. Isten áldja meg mindazok életét, akik imádkoztak ezért az alkalomért, akik adományaikkal és munkájukkal hozzájárultak a mai hálaadó ünnepség és a IV. Patóházi Magyar Napok megvalósulásához” — fogalmazott.

Minden ünnep segít nekünk a lényegre figyelni

Az istentisztelet folytatásaként következtek az egyházmegyei képviselők, meghívott lelkipásztorok, illetve meghívott politikai képviselők köszöntései és áldáskívánásai.

Ezt követően a patóházai gyerekek és fiatalok ünnepi műsora következett Kánya Réka teológiai hallgató, gyülekezeti tag kitartó munkája gyümölcseként, aki elszavalta Reményik Sándor Kegyelem című versét.
A záróének eléneklése után az ünneplő gyülekezet átvonult a templomkertbe, a felavatandó emléktáblához. Törő Attila Miklós a táblaavatás felvezetéseként elmondta: „Ünnep van. Minden ünnep segít nekünk a lényegre figyelni. Mi, emberek úgy működünk, hogy mindent egyszerre észre akarunk venni. Ez a mai ünnep a hálaadás fontosságára irányítja a szívünket. Kik tud igazán hálát adni? Akinek van hálája. Azt tudom odaadni Istennek és embertársamnak, ami a sajátom. Ezek a táblák mérföldkövek, amelyek jelzik Isten megújító hatalmát, ennek átérzése a hála érzését szüli meg bennünk. Ha már megvan bennünk a hála, adjuk tovább Istennek és embertársainknak, mert akkor válik valóban a mienkké. Ámen!” Csűry István püspök és dr. Király Lajos esperes leplezték le a táblát, utóbbi áldást mondott, majd Kánya Réka első évet végzett teológiai hallgatónak és testvére, Kánya Jázmin, a gyülekezet egyik kántorának közös éneke pecsételte meg az ünnepi alkalmat.

A magyar és székely himnusz eléneklése után minden vendéget és gyülekezeti tagot az ünnepi szeretetvendégségre vártak a kultúrotthonba, illetve a IV. Patóházi Magyar Napok alkalmából szervezett bálra. Áldásos alkalom volt. SZFÚ